A megyei első osztályban

(A Kindl János gyűjteményében lévő, a Fejér Megyei Hírlapban megjelent cikkek alapján)

1985: Befejeződött a megyei első osztályú labdarúgó bajnokságba jutásért az osztályozók mérkőzéssorozata. A móri pályán lejátszott Magyaralmás-Bicske meccsen csapatunk fölényes, 3:0-ás győzelmet aratott, s ezzel magasabb osztályba lépett. Velünk együtt jutott be az első osztályba a Dunaújvárosi Volán együttese is. (Ezzel a csapattal a mieink korábban 0:0-t játszottak.) Az almási ifik sem szerepeltek rosszul a móri körzetben: a Bakonycsernye és a Csákberény mögött a mezőny harmadik legjobbjai lettek az utánpótlást biztosító fiúk.

Az 1985-86-os labdarúgó évad augusztus 11-én kezdődött a megyei első osztályban. A Magyaralmás először szerepelt ebben a mezőnyben, miután nagy fölénnyel megnyerte a móri körzeti bajnokságot. (FMH. 1985. VII 15.) A fiúk minden tőlük telhetőt megtettek. Szorgalomban, lelkesedésben nem volt hiány. Oszoli János edző csapata újonc létére nagyszerűen szerepelt az őszi fordulóban, s nem véletlen, hogy a szezon végi értékelés szerint „a mostani bajnokság egyik meglepetése az újoncok jó szereplése: a Magyaralmás 7., a D. Volán a 8.” Az 1985 őszi szezon statisztikai adatai szerint a csapat az otthon megszerezhető pontokból (14) 11-et szerzett, azaz 79 százalékos teljesítményt nyújtott, s így ebben a rangsorban az ötödik. Ugyanez az idegenben nyújtott teljesítményt tekintve már csak 25 százaléknak felel meg, hiszen az elérhető 16 pontból mindössze négyet hoztunk el. A csapat meccsei a második legtöbb látogatót csalták ki a pályára: az átlagos nézőszám 364 volt mérkőzésenként. Kiemelkedő játékot produkált Moór és Németh, amikor a Magyaralmás-D. Volán csapatát 6:0-ra győzte le. Ugyanebben az évadban két hátvéd: Kasztner a Mány elleni mérkőzésen, míg Hetesi a Mezőfalvával szemben nyújtott teljesítményével érdemelte ki a mezőny legjobbja címet. A csapat támadósora már kevésbé eredményes, a fiúk öt mérkőzésen nem szereztek egyetlen gólt sem. A vendégcsapatok nyolcszor „vették be” az almási kaput. A felnőtt csapat 10, az ifik 6 hibapontot szereztek a sportszerűségi versenyben.

1986: a megyei labdarúgó bajnokság 1986-87. évi végeredménye szerint a Magyaralmás csapata a 9. helyen végzett, ezzel egyet lépett előre a ranglétrán. A támadósor teljesítménye csak a 16. helyre volt elegendő, mindössze 29 gólt lőttek. A védők ellenben jóval eredményesebbek voltak, a 4. helyet érték el a statisztika szerint. A mérkőzéseinket idegenben 5550, itthon 4750 néző látta. Dicséretes, hogy a fiúk játékukkal a sportszerűségi listán az ötödikek lettek. Vígh András sportújságíró értékelése szerint a Magyaralmás „minden külsőséget mellőzve, szinte hajszálra ugyanazt nyújtotta, mint tavaly”.

1987: a csapat 1986/87-ben nyújtott teljesítménye a 9. helyre volt elegendő.

1988: Az 1987 őszi állás szerint a csapat a 8. helyen szerepelt, a tavaszi forduló eredménye alapján azonban a végeredmény a 9. helyezésre volt elegendő.

1989: az előző évinél jobban sikerült a szereplés, a Magyaralmás az 1988/89. évi bajnokságon a hatodik helyen végzett, a környék csapatai közül megelőzve a Bakonycsernye, a Mór és a Pusztavám együttesét is. A három hellyel való előrelépéshez mindössze egy vereséget kellett döntetlenre változtatnia. A támadójáték továbbra sem az erőssége a csapatnak, míg a védők a rangsorban a negyedik, a csatárok a 14. helyen állnak. Érdekes módon a csapat vendégként szinte mindig több nézőt vonzott a meccseire, mint a hazai pályán. Így volt ez ebben az évadban is, amikor is az idegenben játszott meccseket 5400-an, míg az otthoniakat 4500-an nézték meg. A mezőny legjobbja minősítést ebben az évadban 19 játékos érte el a megyei első osztályban, közülük hárman az almási csapat erősségei: Moór, Dezső S. és Szmilek.

1989/90: Visszaigazolt a csapathoz a középpályás Simicska József, aki Miskolcon befejezte egyetemi tanulmányait. Kovács Zsolt viszont bevonult katonának. A kék-fehérek felkészülését július eleje óta két edző: Horváth István és Simicska László irányítja - tudósít a legfrissebb hírekről a megyei lap 1989 júniusában. Az év sajnálatos negatív szenzációjának tartotta a megyei lap sportújságírója, Vígh András a Magyaralmás szinte páratlan mélyrepülését: „az együttes az utolsó kilenc mérkőzését elvesztette, s ez alatt az idő alatt csupán két gólt szerzett”.

1990/91: A csapat „mélyrepülése” sajnálatos módon tovább folytatódott, az 1989-es ősz 13. helyéről a Magyaralmás az utolsóra esett vissza. Innen már csak felfelé vezethet az út, vagy a kiesés következik! Nyilvánvaló mindenki számára: a fiúk csak valami bravúrral harcolhatják ki a bentmaradást, hiszen a legjobb helyezésük ebben az évadban a 14. volt. A csapathoz nemrégiben visszatért Simicska három gólt szerzett ugyan az őszi forduló egyik meccsén, ám ezekből egyet a saját hálóba juttatott. A mélyrepülést jól mutatja, hogy csapatunk hazai pályán egyetlen gólt sem lőtt, ugyanakkor négy vereséget szenvedett el ugyanitt, s a megszerezhető pontokból egyet sem hozott el. És a bravúr tavasszal megtörtént! Hihetetlen aktivitást mutattak a játékosok: a tavaszi tabella szerint a Magyaralmás együttese a 16. helyről - nem tévedés! - az ötödikre küzdötte fel magát: a mínuszos teljesítményt plusz 53 százalékra fordították. A sportszerűségi versenyben ugyanakkor a hetedik helyen végeztek. A bajnokságot végül a 14. helyen abszolválta a csapat, amely az ősz folyamán mindössze három, tavasszal viszont 19 pontot gyűjtött. „Ha korábban ébred, saját kezébe vehette volna sorsának alakulását” - állapítja meg közhelyszerűen - a hírlap. Tény, hogy 1991 júniusáig a fiúk mindent megtettek, hogy kárpótolják a szurkolókat: a csapat az őszi forduló utáni biztos kiesőből, tizenkét vereséget követően tavasszal óriási menetelésbe kezdett. Hétszer győztek, ötször végeztek döntetlenre, és csupán háromszor kaptak ki az ellenféltől, a gólkülönbség is pozitív: 20-15. A serdülők székesfehérvári körzeti bajnokságán a fiatalok is kitettek magukért: mindössze egyetlen pontot veszítettek, s az első helyen fejezték be az őszi fordulót. A folytatás még fényesebb volt, hiszen veretlenül nyerték meg a csoportbajnokságot, öt ponttal megelőzve a Videoton-Waltham II. csapatát. A döntőt, amit Polgárdiban vívtak a Vidivel, végül elveszítették 4:0 arányban, s így a megyei második hely lett az övék, de ez semmit nem vesz el az érdemekből, joggal írt az újság a Magyaralmás csodálatos tavaszáról. A rosszmájú ellendrukkereknek csalódniuk kellett (sokan azt jósolták, hogy a csapatnak annyi ellenállása se lesz tavaszra, mint az ősszel volt): a decemberi pletykák ellenére a társaság nem oszlott fel, a tavaszi nyolc fordulóban már 11 pontot gyűjtöttek. Boros György edző, aki a sportkör elnökhelyettese is volt egyben, megígérte a nyilvánosság előtt: „ha kiesünk, akkor sem széled szét a csapat”. Sikerült a fiatalabb és az idősebb játékosok közötti ellentéteket megszüntetni, visszatért a munkakedv is - folytatta nyilatkozatában az edző, aki szerint elképzelhetetlen, hogy a csapat a korábbi edzőt bojkottálta volna, s szándékosan meccset vesztett volna: „Nem történt szabotázs.” Boros optimizmusa beigazolódott, hiszen - mint mondta - „Magyaralmáson nemcsak jelene, hanem jövője is van a futballnak”.

1996: a csapat kiesett a megyei első osztályból. (Boros György)

2007-2008: évi bajnokság eredményeiről, dicsőségeiről ékesen szól a táblázat, melynek első helyén Magyaralmás csapatának nevét láthatja a kedves olvasható. A sikerhez vezető utat és a végeredményt itt tekinthetik meg az érdeklődők.

Boros Györgynek, az 1990-91-es szezon edzőjének igaza lett: Magyaralmáson nemcsak jelene, de jövője is van a futballnak.