Részletek a magyaralmási futballtörténet kronológiájából

Az 1930-as évek: klottgatyás, mezítlábas gyerekek kergetik a labdát (?). (Németh Lajos)

1941: a „pálya” a Gyümölcsös környékén van (azon a részen, ahol ma Tóth Lajos háza áll), a Molnár-kertek végénél. Ott volt a levente-pálya is. „Innen búcsúztatták a katonákat”. A háború alatt nincs foci. A pálya 1943-ban a Dávidék háza helyén volt az Újtelepen, a jelenlegi Diófa utcában. Ott focizott a Paszat bátyja, a Pálfi Pista, Kis János, Deres Lajos, Szabó Jenő, stb.(Németh Lajos)

1947: hivatalosan ekkor kezdődik a „fociklub” működése, bejegyzik? (Papp Tibor, Oszoli János.) A pálya vélhetőleg már ekkor a jelenlegi helyére kerül, a Segg-hegy északi lábához, mivel a Diófa utca telkeit tovább parcellázzák. (A tevékenység a húszas években kezdődött.)

Ötvenes évek: nincs adat a fociról. A jelenlegi pálya helyén hatalmas gödör van, tereprendezés szükséges. Eldózerolják amit feltétlenül kell, ám így is erősen lejt a terület észak-északnyugat felé. Az egyik játékos, Horváth Zoltán ekkor ipari tanuló volt Kincsesben, onnan hozták a síndarabokat a kerítéshez. A pályát a síndarabokra feszített dróttal kerítették be, de a hatvanas években a pálya területe mégis „bitang”: átjárnak rajta gyalog, kerékpárral s lovas kocsival egyaránt. A talaj rossz, szúrós gaz lepi.

1960-as évek eleje (?): a téesz vezetése elégedetlen az általa „szponzorált” focicsapattal, Hajnal József agronómus - nyilván indulatból - javasolja: „Vessünk a pályán inkább bükkönyzabot!” (Horváth „Dekás” Pisti) Az első „top”: a csapat jól teljesít Dunaújvárosban. Bár kikapnak, gratulálnak nekik a szép fociért a dunaiak, akik addig azt se tudták, hol van Magyaralmás.

1961: a „téesz sportkör” focicsapata megnyeri a járási bajnokságot. (Magyaralmás története)

1962: fénykép az almási pályáról, egy meccsen készült az ellenfél kapuja előtt, a rajta felismerhető lelkes helyi szurkolók: Kovács (Józsa) János, Bíró …, Nagy Gyula, Kis János(?), Mátyus Károly (?), Nemes János. A kapufák szögletes faoszlopokból vannak.

1963. december 2. Oklevél a móri járási egyfordulós labdarúgó bajnokság őszi fordulóján elért 3. helyezésért. Az egyesület neve: Magyaralmási Új Élet TSZ sportklub. (A név megtévesztő, hiszen más sportág, mint a futball, nem működik.) A játékosok: Csóka Pál, Horváth Károly, Horváth Zoltán, Horváth István („Dekás”), Simicska István, Simicska László, Paksi István kapus, Németh László („Bimbi”), Németh Lőrinc, Németh Imre (?), (Fénykép alapján) valamint Komlósi [?], Ozsváth János, Tóth István.

1964: Németh Lajos lemond a sportköri elnökségről. Addig az ő lakásában volt a csapat „öltözője”, a játékosok onnan futottak be a pályára. A sportfelszereléseket is Némethék tárolták és mosták (!) addig. A vizet a majori falukútról hordták. (Németh Lajos) Edző: a móri Szalók Imre, szeretik a játékosok, mert maga is jól játszik, pontos, következetes. Néha búzában kapja a fizetését. (Horváth István)

1964 után: a csapatok a kastélyiskolában öltöznek, egy öltöző építésének igénye foglalkoztatja a futballkedvelőket. A sportkör elnöke Kulcsár Imre (?). (Oszoli János)

1966: szóba kerül, hogy a lebontott malomépület anyagából kellene megépíteni az öltözőt. Az elhatározás megszületik, de az öltöző és a szertár mégsem készül el. Így nem csoda, hogy az egyébként eredményes futballcsapat felszerelése évről évre elkallódik. (Magyaralmás története) Az úttörőben is elég jól megy a foci, a „tréner” Szabó István igazgató. Gyakran ő viszi saját kocsijával a „játékosokat” a járási rendezvényekre. (Saját emlék)

1968: A lebontott malomtól a pályához hordott építőanyagot ismeretlen tettes ellopja, a tervezett építkezés egyelőre meghiúsul. (Magyaralmás története)

1970: mintegy évtizednyi vajúdás után végre elkészül a sportöltöző a téesz szponzorálásával a pálya keleti oldala közelében, a Belihegyen (engedély nélkül). Egyelőre - és még mint-egy évtizedig - se víz, se villany nincs benne. A tanácsi vb köszönetét fejezi ki Simicska Gyula téeszelnöknek az épületért. (Magyaralmás története)

1974 (?): Oszoli Jani elvégzi az edzői tanfolyamot. A felszerelés meglehetősen hiányos, csak két labda és játékosonként két-két rend mez, gatya, lábszárvédő és futballcipő van. Nem ritkán meg kell várni az ellenfél megérkezését, hogy lássák: milyen öltözetben, színben játszik, nehogy egyformák legyenek. (Oszoli János)

1976: a sportöltözőben még mindig nincs se villany, se víz. A tanács vb javasolja, hogy a gondot a helyi szakmunkás végzettségű sportolók maguk oldják meg. A dolog végére azonban még fél évtized múlva se kerül pont. (Magyaralmás története)

1981: az öltözőbe végre bevezették a villanyt. (Magyaralmás története)

1985: a csapat komoly sikereket ér el a járási futballkupán, felkerül a megyei első osztályba. A környék egyetlen focicsapata, amelyik anyagi juttatás nélkül, csupán a játék öröméért küzd a gyepen. Végre megoldódik a szertár, az öltöző vízellátása is. (Magyaralmás története) Két játékos, Viczina Tibor csatár és Szmilek Miklós kapus katonaidejét a börgöndi Honvéd Szondi SE csapatában tölti. Később onnan igazolnak vissza Almásra. A csapat egy mély hullámvölgyet is magába foglaló sikeres időszaka 1994-ig tart. (Kindl János)

De ezt az időszakot már a következő, A megyei első osztályban című fejezetben elevenítjük fel.