Igehirdetés

elhangzott a Magyaralmási Ref. Templomban 2010. március 28-án.

Előzetes megjegyzés: A mostani, virágvasárnapi istentisztelet elején Varga Lajosné testvérünk József nevű unokájának a keresztelője volt. Annak érdekében, hogy az istentiszteletek átlagos időtartamától ne legyen hosszabb ez az alkalom, most „szentleckét” nem olvastam, ill. az alapige magyarázata is kicsit rövidebb volt a szokásostól.

Alapige: Lukács ev. 18. rész 31-32. vers és Luk. Ev. 19. rész 37-38. vers.

Jézus magához hívta tizenkét tanítványát és ezt mondta nekik: Imé felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adják őt, akik megcsúfolják, meggyalázzák, leköpdösik, megostorozzák és megölik őt, de harmadnapon feltámad.

Mikor pedig már közeledtek az olajfák lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amiket láttak! Ezt mondták: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!

Magyarázat:

Kedves Testvéreim!

Gyermekkoromban nekem is és unokatestvéreimnek is nagy örömünk támadt, amikor Szüleink „bejelentették”: elmegyünk Mátészalkára! - Mátészalka, röviden csak Szalka hozzánk a legközelebbi város volt, melegvizű fürdővel…

Ez a fürdő volt a fő vágyunk, meg egy-két fagylalt, aztán a kirakatok és valami kis ajándék…Egyszer azonban kórházba kellett mennie valamelyik unokatestvéremnek, - talán mandula műtét miatt - de sehogy sem akartuk megérteni, hogy Szalkára most nem fürödni, nem fagylaltozni, hanem kórházba megyünk! Egy valaki műtét miatt, a többiek pedig később beteget látogatni…

A tanítványok nem értették Jézus szavait.. Nem is akarták érteni, még hallani sem akarták! - Úgy érzem, hogy a tanítványok értetlensége is hasonló módon állt elő, mint bennünk gyermekekben… Ők, a felnőtt tanítványok gyermekkoruktól kezdve mindig ünnepelni mentek Jeruzsálembe! A szent várost, s a még szentebb templomot újra és újra megcsodálták, részt vettek az ünnepi alkalmakon, dicsérték Istent énekben-imában, és elmondták kéréseiket az Úr előtt… Mostani készülődésük is ilyen reményekkel volt tele, sőt arra készültek, hogy Mesterük „trónra lép” és hadvezér-királyként szabaddá teszi népét! Ez a mostani Jeruzsálembe-igyekvés ettől a várakozástól volt még izgalmasabb! Virágvasárnapon ez a szent izgalom elérte a tetőfokát, - mai fogalommal élve eufórikus állapotba jutottak! A békés „tüntetők” boldogan, önfeledten kiabáltak: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Áldott a Király, aki Isten megbízásából közeledik Dávid trónja felé! Hitték- remélték, hogy minden jóra fordul, minden gyötrelem elmúlik, szabadok, boldogok végül még talán gazdagok is lesznek…

Jézus virágvasárnapon nem csitította a hozsánnázást: mert igaz volt, hogy ő a Dávid fia! Igaz volt, hogy ő az Úr nevében érkező Király! Ezek mellett azonban igaz volt a korábban többször mondott szava is: Felmegyünk Jeruzsálembe és az embernek Fia a pogányok kezébe adatik, akik megkínozzák és megölik őt. De harmadnapon feltámad!

A tanítványok később értették meg ezt a mondatot. - Csak Pünkösd után lett teljesen világos előttük, hogy ez a mostani jeruzsálemi megérkezés nagyobb ünnep volt az összes korábbinál! A váltság történt meg! Szabaddá vált az út az ember számára a mennyei dicsőségbe! Nem úgy örültek Pünkösd után egy -egy jeruzsálemi szent „kirándulásnak”, mint korábban! Lelki ünneppé lett ez számukra!

Igénk szerint virágvasárnapon azokért a csodákért magasztalták az emberek Istent, amiket Jézus közöttük három év alatt tett! Nagypéntek és Húsvét óta azokért a csodákért is magasztalhatjuk Istent, amiket Krisztus váltsághalálában és feltámadásában kaptunk Tőle! - Lehet tehát 2 000 év elmúltával visszatekintve is ünnepelni! Lehet és méltó megköszönni megváltó Urunknak, hogy felment Jeruzsálembe, hogy bűneiket ott felvigye a keresztfára! Lehet megköszönni, hogy Ő, mint Isten báránya jeruzsálemi áldozatával „elvette a világ bűnét”! Lehet mondani, méltó, hogy mondjuk: Áldott a Király, aki az Úr nevében ment be a szent városba, hogy váltságot szerezzen és üdvösséget adjon a benne hívő embereknek!

Áldott volt Ő virágvasárnapon, áldott volt Nagypénteken és Húsvétkor is, és áldást áraszt a hozzá forduló emberre ma is! Hódoljunk előtte, mint lelki Királyunk előtt!- Földi-testi (gyakran önző) vágyaink nagy részét nem teljesíti, de nem is ezeknek teljesülése tenne boldoggá minket, hanem a Tőle kapható lelki kincsek! Ezeket kérjük el és a Szentlélek által érkező boldogság be fogja tölteni egész életünket! Ámen.