Zrinyi Miklós, a költő és hadvezér

Jelmondata: Sors bona, nihil aliud (Jó szerencse, semmi más.)

Zrínyi Miklós, gróf (horvátul: Nikola Zrinski) (Ozaly, 1620. május 1. - Zrínyifalva, 1664. november 18.) horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus. A magyar barokk kiemelkedő alakja, költő, politikus és hadvezér.

Ősi dalmáciai család sarja, nevén dicsfény és átok ül. A család Zrín, egykor nyert birtokuk után kapta a nevét, ami hosszú időkre összefonódott a magyar történelem legzivatarosabb századaival.

Tragikus sorsokban nincs is hiány a Zrínyi családban: a dédapa, a Szigeti veszedelem hőse és mártírja volt; költőnk öccsét, Zrínyi Pétert Bécsújhelyen végzik ki Habsburg-ellenes összeesküvés szervezésének vádjával; Péter lánya pedig nem más lesz, mit Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja…

Ezek után talán nem kell csodálkoznunk azon, hogy az udvar kiemelt figyelmet szentel ennek a meglehetősen eleven és renitens családnak - a neves família pedig nem cáfol rá hírére. Az ifjabb Miklós nemcsak az irodalomtörténet, de a történelem lapjaira beírja nevét: dicsőséges téli hadjáratát egész Európában elismeréssel szemlélik, hiszen ha csak időlegesen is, de sikerült megfékeznie a törökök Nyugat felé törését.

Török elleni harcaira volt elsősorban büszke, hírnevét mégis írói munkássága alapozta meg. Csáktornyán született, s Pázmánynál nevelkedett. Mélyen vallásos, katolikus nevelést kapott. Életének fő célját a török kiűzésében látta.

Főművében, a 15 részből álló Szigeti veszedelem (Obsidio Szigetiana) című hősi eposzban dédapjának, Szigetvár vértanú védőjének állított emléket. Alapeszméje e költeménynek is az, ami egész életének: a magyarok erkölcsi erejének, összetartásának felgerjesztése, az ország felszabadítása és a török anyagi hatalmának megtörése. Ősével éppen azt példázza, hogy aránylag csekély anyagi erőt is milyen naggyá emelhet a rendkívüli erkölcsi erő. A nemzeti célzat és a keresztényi felfogás egyesítésével a magyar nemzet történeti hivatását hirdeti. Amilyen nagyszerű az alapeszme, éppen olyan erős az eposz szerkezete, változatos és hű a jellemzés.

Az török áfium ellen való orvosság. E röpirat végső tanulsága, hogy a magyar senkitől nem várhat segítséget, önerejére kell támaszkodnia. Az áfium, vagyis ópium. Az állandó török uralom miatti bódultságban van az ország. Az állandó török jelenlét a magyarságot kábultságba taszítja, ellenszerre van szükség: állandó nemzeti hadsereg létrehozására (parasztság soraiból). Az anyagi fedezetet az uralkodó osztály és a papság adhatná.

Hatalma, politikai befolyása és népszerűsége, mint győzhetetlen hadvezérnek és kiváló államférfiúnak egyre növekedett, ami a bécsi udvarnak csakhamar szemet szúrt s megkezdődtek ellene a titkos fondorkodások, melyeknek meglepő eredménye a nádorválasztáson való mellőzése volt. Ezek a körülmények az eddig feltétlenül hű alattvalót mindinkább elkedvetlenítették, közelebbi viszonyba hozták Erdéllyel és a protestánsokkal, s nyilt összeütközésbe Montecuccoli császári hadvezérrel. Ezalatt folytonosan harczban állott a törökkel s egymásután vívta győzelmes csatáit. Leghíresebb hadi tette az 1664 januárjában véghezvitt téli hadjárata volt, mely európaszerte nagy feltünést keltett s a külföldi fejedelmeknek (a pápával élükön) kitüntető elismerését vívta ki számára. Európa fellélegzett, ellenben Zrínyi homlokán megszaporodtak a barázdák: a katolikus neveltetésű Miklósnak rá kell ugyanis döbbennie, hogy a pogány veszedelemtől sokkal aggasztóbb a hithű Habsburg udvar hatalma. A szégyenletes és megalázó vasvári béke mindenképpen erről győzi meg őt. Zrínyi hát újabb szövetségest keres, szeme előtt az autonóm magyar királyság vágyképével - feje felett pedig Demoklész kardjával.

A magyar történelem Zrínyi Miklós korában úgy alakult, hogy a nemzet nagy sorsfordítóinak a sikere vagy kudarca egyre kevésbé múlt a magyarságon, hiszen nagyobb erők, erősebb akaratok diktálták Zrínyi halálát is. Zrínyi Miklós horvát származása ellenére lett magyar hős. Cselekedeteivel a nemzetteremtés szükségszerűségét feltételezte. Ez a tartalmas, nemzetet formáló élet azonban mindössze 44 évig tartott.

Az 1663-ban megindult háborúban, amikor a Montecuccoli vezetése alatt álló császári sereg képtelen volt feltartóztatni a Bécs felé irányuló offenzívát, a bécsi udvar sürgősen kinevezte Zrínyit a magyarországi hadak fővezérévé. A Montecuccoli által irányított háború a szentgotthárdi győzelem ellenére 1664 őszén a szégyenletes

és megalázó vasvári békével zárult. Ez a megalázó béke nemcsak őt keserítette el, hanem az egész nemzetet, mely Zrinyiben látta megszabadítóját a török és a gyűlölt osztrák iga alól. Az udvar legszilárdabb híveit is az ellenzék táborába sodorta. Zrínyi erőteljesebb szervezkedésbe kezdett az udvari politika ellen, külföldi fejedelmek titkos bíztatására sorsdöntő elhatározásokat érlelve, maga is nagyratörő tervekkel foglalkozott, midőn 1664. nov. 18. a kursaneci erdőben vadászván, egy szerencsétlen vadászbaleset következtében élete tragikusan véget ért. Halálával a magyarság elvesztette függetlenségi mozgalmának leghivatottabb vezérét.

Péter Katalin történész írta Zrínyi Miklós halálával kapcsolatban A magyar romlásnak századában címû kötetében: Zrínyi halálának körülményeit mindenki ismeri; a magyar történelem legtöbbet emlegetett eseményei közé tartozik a kursaneci vadászat, ahol az ôszi este leszálló félhomályában megsebzett vaddisznó végzett azzal, aki száz csatán eshetett volna el. Haláláról mindent tudunk - tette hozzá a történész, akinek véleményét más kutatók is osztják. Nincs okunk kétségbe vonni a kutatók többségének egyetértését, hogy a XVII. század nagy fia valóban baleset áldozata lett. De megtalálhatók azok a legendák is a sajtóban, amelyek éppen ezt az állítást cáfolják. Ezeket sem lenne szabadna elfelejteni.

Vadkan vagy orgyilkos áldozata lett-e Zrínyi Miklós? Ezt a kérdést igen sokan felteszik manapság is, noha ismerik a történelemtudomány válaszát. Pedig e problémakörben nem csupán a halál okának tisztázása a fontos, hanem a különféle mendemondák eloszlatása is. „A nemzeti köztudatba szilárdan beépült »magyar hős-Habsburg orgyilkos« eszmei panele gyakran elfedi a régenvolt események valódi lefolyását, megakadályozza a reális történelem- és nemzetszemléletet.” - írta Bene Sándor és Borián Gellért Zrínyi és a vadkan c. 1988-ban kiadott tanulmánykötetük fülszövegében.

A francia követtel folytatott titkos tárgyalások "szüneteiben" a vadászat nyújt némi felszabadulást. Családi birtokuk, a Csáktornyával határos vadaktól neszező kursaneci erdő pedig tökéletes menedék űzött lelkének. Úgy tűnik azonban, hogy veszélyeket is rejt az erdő, s többek szerint nemcsak vérszomjas vadakat… tragikus vadászbalesetben egy sebesült vadkan lesz gyilkosa, a balesetnek azonban nincsenek szemtanúi. Gyászba borult az ország: az ájtatos imák közé azonban diszharmonikus, elégedetlen hangok vegyülnek. Azt rebesgetik, hogy az a bizonyos "vaddisznó" nem lehetetlen, az udvar "vadas kertjében" nevelkedett. Akárhogy is volt: 1664 bús novemberi napján zseniális stratéga és költő hagyta el kénytelen- kelletlen az élők sorát… néhány év azonban és a család újabb sarja válik a magyar szabadság elkötelezett hívévé, s Bécs elszánt vetélytársává, a császár álmának megkeserítőjévé.