Április 28. - II. (Vak Béla) királlyá koronázása - 1131

1131. április 28-án Székesfehérvárott Magyarország királyává koronázták a vak Béla herceget, aki II. (Vak) Béla néven uralkodott 1131 és 1141 között.

Trónra lépésének előzményeit már nagyapjánál, Szent László királynál kell vizsgálnunk. Szent László utódjául korábban Álmost favorizálta, akinek bátyját - a későbbi Könyves Kálmánt - a király papnak szánta. A felszentelés elől néhány főúr segítségével Lengyelországba szökött. Azonban amikor a király helyre akarta állítani a pápával, IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt hűvösre fordult viszonyát, hazahívta Kálmánt és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmossal szemben. Amint a dinasztiában általában, Álmos sem szívesen mondott le a koronáról. Szembeszegülésének súlyos következményei lettek, családjával, köztük Béla fiával együtt Kálmán megvakíttatta. Az már csak az utókor dilemmája marad, hogy bölcs előrelátásból, vagy megbocsáthatatlan figyelmetlenségből az uralkodásra alkalmatlanná tétel másik fő eleme - a fülbe forró ólom öntése - elmaradt.

Míg apja Bizáncba menekül, Béla itthon marad, de bujkálni kényszerül. Később Kálmán immár királlyá lett fia (II. István) magához vette. Megházasította egy szerb nagyzsupán lányával, Ilonával. Sőt mielőtt gyermektelenül meghalt volna, Bélát jelölte utódjául. Krónikáink azt mondják, hogy rossz lelkiismerete miatt választotta Bélát. De vannak arra utaló jelek is, hogy István egy hozzá (vagy érdekcsoportjához) közelebb álló utódot kívánt jelölni a Saul nevű unokaöcs személyében, akit azonban Béla legyőzött. Erre utalhat, hogy István március 1-jei halálától majdnem két hónap telik el a koronázásig.

Az utóbbi lehetőséget erősíti - és semmiképp a békés átmenetet mutatja -, hogy Béla uralkodásának első lényeges történése az aradi országos gyűlés megszervezése volt. Ennek azonban hangzatos címe ellenére fő célja az ellenzékkel való leszámolás volt. A krónikák szerint 68 főúr vesztette el ekkor életét, sőt az utódokon keresztüli bűnismétlés megakadályozására valamennyiük összes vagyonát elkobozták, ami az új hívekre és az egyházra szállt. Az Árpád-ház kihalásáig ez volt utolsó nagyobb véres leszámolás. Ezután némileg kisebb intenzitással folyt a belviszály, bár a széthúzás szinte állandó jelenséggé vált, a vérszomj alábbhagyott.

A belső leszámolások elcsitulta után jó Árpád-házi szokás szerint külföldön hadakozott. Dalmáciában, Boszniában és a Balkán félszigeten aratott sikereket.

Amikor éppen nem hadakozott, egyházbarát politikát folytatott. Bőkezű adományokkal igyekezett kompenzálni Kálmán birtokvisszavevő politikáját.

Annak ellenére, hogy testi adottságai miatt Béla "báb-király" volt, uralkodása a bel- és külpolitikában is sikereket hozott. Az erőskezű Ilona királyné, valamint a körülöttük csoportosuló főurak megszilárdították a királyi hatalmat.

Béla azonban egyre kevesebbet törődött az országos ügyekkel, testi fogyatékossága miatt lelki beteggé is lett, és a mértéktelen italozásban keresett vigasztalást.

Forrás: kozmeltosag.hu