Május 7. - Vajda János születésnapja - 1827

Vajda János (Pest, 1827. május 7. - Budapest, Erzsébetváros, 1897. január 17.[1]) magyar költő, hírlapíró, a Kisfaludy Társaság rendes tagja.

Apja uradalmi erdész volt a Pest megyei Vál községben. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron és Budapesten végezte. Első verse 1844-ben jelent meg az Életképekben. 1845-ben megszökött az iskolából, vándorszínész lett.

1847-ben Pesten a Gazdasági Egyesület hivatalnoka. Versei ez időben már rendszeresen megjelentek. Petőfi baráti körébe került, a költők Pilvax-beli társaságába. Részt vett az 1848-as márciusi eseményekben. 1848. augusztusában jelentkezett katonának, később vörössipkás hadnagy lett. A szabadságharc összeomlása után besorozták, egy évig katonáskodott Stájerországban és Itáliában. Hazatérése után Kiskunhalason és Budán dolgozott a földbecslő hivatal napidíjasaként. Reménytelen szerelem fűzte házigazdája leányához, Kratochwill Georginához, aki egy dúsgazdag gróf kedvese lett. Ez az élmény a lírájában nagy szerepet játszó Gina-versek forrása. 1857-tol 1863-ig a Nővilág című hetilap, 1861-62-ben a Csatár című, hetenként kétszer megjelenő politikai néplap, 1863 első felében a Magyar Sajtó szerkesztője. Röpirataiban a polgárosodásért küzdött, 1864-tol 1866 nyaráig Bécsben a kancelláriai sajtóirodában dolgozott. A kiegyezést mind költeményeiben, mind publicisztikai írásaiban élesen elítélte. 1867-ben a Kossuth-párti Magyar Újság, 1868-ban a Nép Zászlója című hetilap munkatársa. 1870-tol haláláig a Kisfaludy Társaság munkatársaként a Vasárnapi Újságban s melléklapjában a Politikai Újdonságokban jelent meg legtöbb írása. 1880-ban feleségül vette Bartos Rózát, de csak rövid ideig éltek együtt. 1896-ban Palágyi Menyhért Jelenkor című lapjának volt főmunkatársa. Költészete tömör és előteljes. Budapesten halt meg 1897. január 17-én.

Vajda az átmenet költője a magyar lírában. Eszmei értelemben a Petőfi-féle polgári radikalizmus következetes hirdetője, a személyesség szintjén a schopenhaueri életfájdalom megfogalmazója. Stilisztikai-poétikai szinten a Petőfi-féle népdal egyszerűségétől jut el a szimbolisztikus-allegorikus ábrázolásig („Híd Petőfi és Ady között”). Szerelmi költészetének meghatározó részét a Ginához írt két ciklus (Szerelem átka ciklus 1854; Gina emléke ciklus 1856), illetve a visszaemlékezés költeményei teszik ki (A kárhozat helyén 1872; Húsz év múlva 1876; A feledhetetlenhöz 1882; Harminc év után 1892).

Forrás: www.vajda-khely.sulinet.hu