DECEMBER 20. - THAN KÁROLY SZÜLETÉSNAPJA - 1834

Than Károly 1834. december 20-án született Óbecsén. Még 15 éves sem volt, amikor részt vett a szabadságharcban. A fegyverletétel után gyógyszerész-gyakornok volt. 1855-tõl kezdve a bécsi egyetemen tanult, 1858-ban avatták a kémia doktorává. Ezután Heidelbergben Bunsen, Párizsban Wurtz laboratóriumában dolgozott. Amikor 1860-ban a pesti egyetemen magyar oktatási nyelvre tértek át, a 25 éves Thant hívták meg a kémiai tanszékre. Ettõl kezdve közel fél évszázadon keresztül vezetõ egyénisége volt a magyar kémiai életnek.

Than igazi iskolateremtő tudós volt. Alapos előtanulmányai után megválasztják a pesti egyetem tanárává, innentől kezdve egész erejét a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság hazai felvirágoztatásának szentelte. A kémia tanításának módszerét az egyetemen átalakította; tartalmas és a formában is kiválóan gondos előadásaival nemcsak megkedveltetni tudta tárgyát, hanem fölébresztette tanítványaiban a kutatásra való hajlamot is. A XX. század első felében működő kémiai tudósaink mindegyikét Than Károly tanította. Az egyetemi tanításra vonatkozó nézeteit már 1871-ben az Akadémia elé terjesztette és 1875-76. évi rektori beszédében részletesen taglalta a tanítási és tanulási szabadság jelentőségét.

Tanítványaiból lettek a késõbbi professzorok, a rohamosan fejlõdõ magyar vegyipar irányítói. Tervei alapján készült el 1872-ben a Trefort-kertben ma is mûködõ kémiai intézet, amely a maga korában világszerte mintaképül szolgált. Kiváló szervezõképességét többek között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki, a Természettudományi Társulat elnöki székében is hosszú ideig csillogtathatta.

Mint tudós is világhírre tett szert. Legfontosabb eredményei: felfedezte a harkányi vízben a karbonil-szulfidot, az analitikába bevezette a mérõoldatok hatóértékének beállítására a kálium-hidrogén-karbonátot és a kálium- hidrogén-jodátot. Jóval Arrhenius elõtt javasolta, hogy az elemzések eredményét ne a vegyületekben, hanem a késõbbi ionoknak pontosan megfelelõ csoportosításban adják meg. Õ javasolta, hogy a gázok normáltérfogatának az egy gramm-molakulasúlynyi gáz által 1 atm nyomáson és 0 oC-on elfoglalt térfogatot nevezzék, melyet õ 22,3 liternek állapított meg. Kétkötetes fõmûve, a „Kísérleti chemia elemei” ma is figyelemreméltó, több mint 100 dolgozata szintén nagy értékû.

A tanításon kívül az első Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, 1871) kidolgozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A fent említett Kémiai Intézet alapítója és vezetője. Közegészségi tekintetben igen fontos munkát végzett (tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak), 1885-ben Fodor Józseffel és Balló Mátyással együtt a fővárosnak vízzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestisveszély alkalmával hatékony módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. Tanítás mellett ami ideje maradt, azt a kutatásra fordította. Korszerű eredményeit azonban elsősorban magyar lapokban publikálta, nem vágyott nemzetközi hírnévre.

1908-ban ment nyugdíjba, pár hét múlva, július 5-én halt meg Budapesten.

Forrás: kfki.hu és wikipedia