Szinyei Merse Pál

Szinyei Merse Pál (Szinyeújfalu, 1845. július 4. - Jernye, 1920. február 2.) magyar festő.

Régi, nemzeti érzelmű nemesi család sarja. A család körében nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a zene és a képzőművészet szeretete, művelése. A család 700 éves múlttal rendelkezik, de vagyona a 19. századra megcsappan, de nem annyira, hogy a művésznek valaha is megélhetési gondjai lettek volna.

1845. július 4-én született Szinyeújfalun, Szinyei Merse Félix (1816-1875) és Jekelfalussy Valéria (1826-1880) nyolc gyermeke közül harmadikként. Édesapja Kassán szerzett jogi végzettséget, az 1839/40-es országgyűlésen Kisszeben követe volt, 1860-ban és 1865-ben alispáni, majd 1871-ben főispáni kinevezést kapott. Édesapja támogatta fia művészi ambícióit, édesanyja pedig irodalom- és zenekedvelő asszony volt, aki jelentős vagyont hozott a házasságba. Jekelfalussy Valéria a Sáros vármegyei nőegylet létrehozója és első elnöke volt. Maga is írt verseket, a Kisfaludy társaság egyik alapítója. A szabadságharc alatt minden ezüst holmijukat és ékszereit a szabadságharc céljaira ajánlotta fel. Részt vett az eperjesi hadikórház megszervezésében. A szabadságharc bukása után 50 kancsuka-ütésre ítélték, amit csak otthona elhagyásával kerülhetett el.

Szinyei Merse Pál iskoláit Eperjesen és Nagyváradon végezte, első festőtanára Mezey Lajos volt. 1864 áprilisától a müncheni képzőművészei Akadémia növendéke volt, ahol mestere volt többek között A. Strähuber, H. Anschütz, 1866-tól Wagner Sándor, végül 1867-től 1869 októberéig Karl von Piloty is.

Első érett képe az otthoni nyaralás idején, 1866-ban festett realista portré csibukozó öccséről, Zsigmondról. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és A hinta című levegőjárta, friss vázlatában.

A következő években festette első jelentős művét, lírai Szerelmespárját, s ekkor kezdett foglalkozni fő műve, az egyik legszebb magyar kép, a Majális vázlataival, mely 1873-ban öltött végleges formát. Az európai festészetben is igen fontos helyet elfoglaló ragyogó koloritú, életvidám plein air képe azonban nem érte el a megérdemelt sikert, s alkotója kedvét veszítve abbahagyta a rendszeres munkát. Hazajött jernyei birtokára, megházasodott, gazdálkodni kezdett és inkább csak kedvtelésből festegetett. Eközben is néhány remekmű került ki ecsetje alól, mint pl. a feleségéről festett Lilaruhás nő.

1897-ben képviselővé választották. 1905-ben nagy sikerű kollektív kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, ugyanezen évben kinevezték a Képzőművészeti Főiskola igazgatójává, mely tisztségét haláláig megtartotta. 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában, több képével szerepelt külföldi tárlatokon s ott is döntő sikert aratott. 1919 tavaszán betegsége miatt visszavonult Jernyére.

Forrás: wikipedia.org; berze-nagy.sulinet.hu; hung-art.hu; artportal.hu