Május 30. - A Szent Jobb megtalálásának emléknapja

Első királyunk kézereklyéjének, a Szent Jobbnak külön ünnepnapot szentelt a magyar katolikus egyház, melyet hajdanán országszerte megültek.

A Szent Jobb nemzeti és keresztény ereklye, Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik.

Szent ereklyénk viszontagságos történetében több ellentmondással is találkozhatunk. Az első lényeges esemény a kar megtalálása és ebből adódóan a természetes mumifikálódás lehetséges magyarázata. A megtalálást két krónika is megörökíti.

Az első magyar nyomtatású könyv, az 1473-ban megjelent Pannónia Krónikája (Chronica Hungarorum) alapján a történet: A Szent István halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan, aki aggódott, hogy a holttestet megszentségtelenítik, kiemelte a testet a bazilika közepén álló márványszarkofágból és a bazilika alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kezet, amit a bazilika kincstárába vittek. Innen a kincstár őre, Merkur eltulajdonította és elrejtette. 1083-ban, mikor István király szentté avatási eljárása zajlott, I. László hallott az ereklyéről, meglátogatta Merkurt bihari birtokán, ahol az ereklyét őrizte, megbocsátott neki, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, melyről Szentjobb település (ma Romániában) a nevét kapta.

Hartvik győri püspök 1116-ban írott krónikája, aki Szent István király életrajzírásában arról tudósít, hogy a szentté avatáskor, 1083. augusztus 20-án "...felbontották a kősírt, amelyben a szent király földi maradványai "balzsamillatú" vízben úsztak. A magas talajvíz a kőlapokból álló koporsót félig elborította, s hiába merték, újból megtelt. István király szétesett hamvait tiszta gyolcsba szedték össze, és ezüstládában helyezték el, de nevezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, hiába keresték a folyadékban." Szerinte a Szent Jobbot a szentté avatási eljárás során Szent László király emeltette ki a sírból, ahol 45 éve nyugodott.

A jobb minden kétséget kizáró azonosítási jele, István király gyűrűje volt, ami e leválasztott kezet ékesítette.

A korabeli kódexképek és István király temetéséről szóló metszetek alapján, a királyt nyitott tenyérrel és teste mellé kinyújtott karral temették el. Az alsó kar meghajlásának és a kézfej ökölbe szorulásának okát Szántó Konrád történész azzal magyarázza, hogy a "bazilika közepén elhelyezett szarkofág belső hőmérséklete az egyik nagyon forró, hosszú és száraz nyáron annyira megváltozott, hogy ennek hatására a meleg levegővel leginkább érintkező jobb karból igen gyorsan eltávozott minden nedvesség. A hirtelen kiszáradás a kar összehúzódását eredményezte. Az alsó kar könyöktől fogva meghajlott, a tenyér pedig ökölbe szorult."

Györffy György - az egyik legtekintélyesebb István-kutató - véleménye szerint a "szent jobb épségben való fennmaradása csak a kettős eltemetés ismeretében indokolható. Amikor István királynak a szarkofágban elhelyezett és mumifikálódott tetemét az országos zűrzavarok idején kiemelték, hogy a bazilika padozata alá rejtsék, akkor következett be a jobb kar leválasztása."

Évszázadokon át zarándokoltak a hívek a Szent Jobbhoz. A török hódoltság idején az ereklyét előbb Fehérvárra menekítették, majd Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen és 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorba vitték. A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Ők figyelmeztették I. Lipót császárt, majd Mária Teréziát, akinek hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie az ereklyét. 1771. április 16-án előbb Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el, ahol a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja (egyben udvari plébános) és az angolkisasszonyok zárdája főnöknőjének a őrizetére bízta. A visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. A Szent Jobb megtalálásának emléknapja május 30.

II. József parancsára az ereklye őrzéséről a többnyire cseh „vörös csillagos vitézek” gondoskodtak, 1865-től az Esztergomi Főegyházmegye, 1882 óta pedig a király által kinevezve a budai királyi palota plébánosa. 1862-ben a magyar püspöki kar új ereklyetartót készíttetett. Az eredeti az esztergomi Főszekesegyházban látható, most Szent Kőrösi Márk ereklyéit őrzi.

1900 és 1944 közt ismét a Zsigmond-kápolnában őrizték. Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján, 1938-ban a Szent Jobb az ún. "aranyvonaton" országjárásra indult, s ez a körút jelentős mértékben hozzájárult Szent István király emlékezetének ébren tartásához. Az ünnepségsorozatot május 30-án nyitották meg, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus után.

A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elrabolták nácik, és egy salzburgi barlangban rejtették el. Az amerikai hadsereg talált rá, átadta Salzburg érsekének megőrzésre, majd az Amerikai Katonai Misszió visszahozta Magyarországra, és az augusztus 20-ai körmeneten már körbehordozhatták. Innentől 1950- ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték. A kommunista időkben betiltották a körmenetet, és a Szent Jobbot a Szent István Bazilika páncélszekrényében rejtették el.

1987. augusztus 20-án felszentelték a Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában, és itt helyezték el az ereklyét. István halálának 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyekre, valamint Pannonhalmára. 1989-től ismét körmenetet rendeznek évente augusztus 20-án.

Forrás: delmagyar.hu sulihalo.hu