Január 1. - I. (Szent) István királlyá koronázása és kultusza

1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén (mivel a középkorban) az évkezdet nemcsak január 1-jére eshetett, ezért az időpont bizonytalan) a 997-től fejedelemként uralkodó Árpád-házi Istvánt Magyarország királyává koronázták a II. Szilveszter pápa által küldött koronával.

István - pogány nevén Vajk - minden valószínűséggel 975-ben született Esztergomban, Géza fejedelem fiaként. Géza nyugati irányú politikája révén 996-ban István feleségül vette a bajor herceg lányát, Gizellát. Géza 997-ben bekövetkezett halála után István lett a fejedelem, de hatalma ekkor még csak az ország középső és északi részére terjedt ki. Fejedelmi hatalmával szemben mind a pogány szokásokat követő rokonsága (Koppány), mind az egyes törzsi államok (erdélyi Gyula, Ajtony) felléptek. István válaszút előtt állt, s ő a kereszténység és a kíméletlen harc mellett döntött, hogy egy erős, egységes, az európai mintáknak megfelelő keresztény államot szervezzen.

István király kétségtelenül a magyar történelem egyik meghatározó egyénisége volt. Nevéhez fűződik a keresztény magyar királyság, a tulajdonképpeni Magyarország megalapítása, első törvényeinek kibocsátása és nem utolsósorban az egyházszervezet megteremtése. István királysága a legtekintélyesebb és valószínűleg a legerősebb államalakulat volt mindazok között, amelyek a X.-XI. század fordulója környékén létesültek Közép- és Észak-Európában. Műve azt jelentette, hogy Magyarország véglegesen és visszavonhatatlanul a keresztény Európa része lett. Istvánt a nehézségek és a sorscsapások nem térítették el a vállalt úttól. Ha kellett, a saját rokonsága ellen is kíméletlenül fellépett, hogy az egységes, keresztény államot fenntartsa, ha kellett, a külső támadástól védte meg. Amikor 1031-ben Imre fia meghalt, fő gondja a megfelelő utód kiválasztás volt.

István király 1038. augusztus 15-én halt meg, a legelfogadottabb nézet szerint ekkor 63 éves volt. Negyvenegy évig uralkodott. Erős és szilárd államot hagyott az utódjára.

István király halála után 45 évvel, 1083. augusztus 20-án I. (Szent) László király elérte, hogy István királyt, fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zombori remetét, Andrást és Benedeket szentté avatták. Az új szentek kultusza mind bel-, mind külföldön elterjedt.

Forrás: Mitták Ferenc: 1000 év krónikája