November 30. - Szent András apostol

András apostol Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötte. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást.

Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt.

A hagyomány szerint ő evangelizálta Közép Ázsia nomád népeit. Az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, de a Szentírás igen szűkszavúan tesz említést András apostol cselekedeteiről. Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Andrást és Fülöpöt máig úgy nevezik, hogy ők "a két szkíta-térítő". Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta tartják keresztények a szkíták.

Azután végigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állítják. Bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták, keresztre feszítették. "X" formájú keresztet készíttetett számára a helytartó (ez az ún. andráskereszt), amit András boldog örömmel fogadott. Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s még ott is Krisztusról prédikált. A legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. Még a keresztről is prédikált, és tanúságot tett Jézus iránti szeretetéről. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr. .

Szent András ikonográfiai ábrázolása a késő középkor óta tipikusan „andráskereszttel” történik, amelyet vagy átfog, vagy melyre felfeszítik. A legenda szerint a saját kérésére feszítették andráskeresztre, mivel azt mondta, hogy nem méltó a Krisztuséval azonos formájú keresztre feszítésre.

Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.

Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik.

A magyarok körében is nagy tiszteletnek örvendett. Az egykori Magyarországon ezt számos helységnév őrzi, pl. Békésszentandrás, Garamszentandrás, Lipótszentandrás, Mosonszentandrás, Temesszentandrás, Andrásfalva és mások. Az utolsó Árpádházi király (III.András 1290-1301) is az ő nevét viselte.

Szent András Skóciának is patrónusa. Néhány csontját állítólag a mai, Fife-i Szt. András városba szállították a 4. században. A középkortól kezdve Skócia nemzeti szimbóluma az az x-alakú kereszt, melyre Andrást kifeszítették.

A romániai ortodox egyház zsinata 1997-ben az ország védőszentjének nyilvánított Szent Andrást.

Alsó képünkön Szent András, az egyik "szkítatérítő" apostol zománcképe látható a magyar Szent Koronán, a keresztpánt és az abroncs találkozásánál.