December 1. - I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmé választása

1630. december 1-én a segesvári országgyűlésen a rendek I. Rákóczi Györgyöt választották meg Erdély fejedelmévé. Megválasztását a török szultán is támogatta.

Rákóczy fejedelemségének is hasonló nehézségekkel kellett megküzdenie, mint elődjének, Bethlennek. A császár-király őt sem akarta elismerni s hadakkal, a diplomácia fegyvereivel és ellenjelölt felléptetésével harcolt ellene; de Rákóczy végre is győzedelmeskedett. A török porta is - szokott politikája szerint - tartogatott vetélytársakat; de Rákóczy ezeket is legyőzte, s mindkét részről kivívta fejedelemsége elismertetését.

Rákóczi György 1593. június 8-án született dúsgazdag családban. Apja Rákóczi Zsigmond 1607-08-ban Erdély fejedelme volt. Rákóczi György támogatta Bethlen Gábor fejedelmet, részt vett a Habsburg ellenes hadjárataiban is.

Személyében konok és higgadt férfi lett a fejedelem, politikája a fejedelmi hatalom visszaállítását, megszilárdítását szolgálta. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. Családja vagyonát a 16. század óta nem látott méretekig növeli. Igen nagy ellenszenvet vált ki ezzel maga iránt, de végeredményben mégis az összeharácsolt nagy gazdagságával szerez könnyebbséget alattvalóinak: megváltoztatja ugyanis a fejedelmi hatalom gyarapításának eszközeit.

Alkatának kettőssége - az uralkodó és a földesúr - a korszerű fejedelmi gazdaságszervezés és a "gazda-szellem" e területen is memutatkozott.

Uralkodása akkor történt, amikor mind a törökök, mind a Habsburgok erői másfelé voltak lekötve, így Erdély békés évek alatt gyarapodhatott. Támogatta a városokat, gondját viselte az iskolálnak, különösen a református tanintézeteknek. Az ő idejében újult meg a gyulafehérvári és a sárospataki kollégium. 1616-ban feleségül vette Lorántffy Zsuzsannát, aki mindenben, de főként a kultúra és a szellemi élet területén mellette állt. Házasságukból négy gyermek - köztük az őt követő II. Rákóczi György - született.

Hatalomra kerülésétől fogva aktív külpolitikát folytatott, kereste a lehetőséget Erdély tekintélyének, hatalmának növelésére. Így kapcsolódott be svéd, francia szövetségesként az európai "harmincéves háború"-ba is a Habsburgok  ellen. 1644 elején a török porta jóváhagyásával hadjáratot indított, amely eredményesnek bizonyult. Az 1645. december 16-i linzi béke a fejedelem életében Erdélyhez csatolt 7 felső-magyarországi vármegyét és számos örök-, vagy férfiágon örökíthető birtokkal gyarapította a család magánvagyonát. Nagy figyelmer fordítot a protestánsok jogainak körülírására, kiterjesztve azt egészen a parasztok szabad vallásgyakorlatáig. Buzgó református hite és a Bibliában való tájékozottsága miatt nevezték őt "bibliás önálló fejedekem"-nek is.

I. Rákóczy György uralkodása idejét Erdély aranykorának nevezik a történet- és regényírók. Méltán, mert Erdély akkor volt a legvirágzóbb, leghatalmasabb, leggazdagabb, s népe legboldogabb. Beteljesült Báthory István és Bocskai István álma: az általuk lerakott alapon erős magyar állam épült, amely megvédte nemcsak önmagát minden ellenséges beütéstől, hanem segélyére sietett az anyaországnak is alkotmányos és lelkiismereti szabadsága megoltalmazására és kiváló szerepet játszott a világtörténelemben.

Mielőtt a lengyel trónt - törekvései utolsó célját - elérte volna, 1648. október 11.-én Gyulafehérvárott, mindössze 55 éves korában meghalt. A gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.