Február 20. - Munkácsy Mihály születésnapja

Munkácsy Mihály, a 19. századi magyar festészet kiválósága, az Ásító inas, a Rőzsehordó nő, a Siralomház, a Milton, a Krisztus trilógia és több más világhírű festmény alkotója.

1844. február 20-án a kárpátaljai Munkácson. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. A vagyontalan kispolgári családban világra jött fiú korán árvaságra jutott, így édesanyja rokonai, a Reök család nevelte fel. Festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott.

Reök István a ügyvéd szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől.

Megismerkedett Szamossy Elek vándorfestővel, aki magához vette és rendszeresen kezdte rajzra, festésre tanítani, s módot talált hiányos műveltsége pótlására is. 1863 őszén Pestre költözött.

Ezután vette fel a Munkácsi nevet, amelyet 1880-ig használt.   Miután Szamossy elindította a művészi pályán, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat segítségével rendszeresen tanulmányozhatta a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárát, majd hat hónapon át tanulhatott a bécsi Képzőművészeti Akadémián, a neves Karl Rahl vezette osztályban. 1865 júliusában azonban a tandíj befizetésének elmulasztása miatt kizárták az akadémiáról.

A későbbiekben Münchenben és Düsseldorfban egyaránt tanult Munkácsy első jelentős sikereit az Ásító inas (képünkön a Pákh Imre gyűjteményében levő egész alakos változatot láthatjuk) és a Siralomház című képeivel érte el. Ezt követően nem csak anyagi gondjai szűntek meg, hanem ifjú kora ellenére Európa-szerte híres festő vált belőle. 1867-ben állami ösztöndíjjal Párizsba utazott a világkiállításra, ahol Courbet művészetéből egész életére döntő benyomásokat szerzett.

1869-ben festette első világsikert hozó művét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomházat, amelyben a magyar szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját. A képet még félig kész állapotban eladta. A Siralomház harmadik és legérettebb, ún. kétalakos változata is az MNG-ben van.   Visszatérve Münchenbe, kilépett az Akadémiáról s az Adam fivérek magániskolájába iratkozott. Az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott Éjjeli csavargók és a Köpülő asszony a szakma elismerését is meghozta.

Karl Sedelmeyerrel, a 19. század legjobb műkereskedőjével kötött szerződés után tíz éven át a legfoglalkoztatottabb festők közé tartozott. Ebből az időszakból származnak a Milton, a Krisztus Pilátus előtt, vagy a Golgota óriásképei is.

Az 1890-es évek elején azonban a munkakedve visszaesett, és a betegség is egyre inkább elhatalmasodott rajta. Nem csak látásának romlása, hanem a rátörő idegrohamok is megnehezítették mindennapjait. Amikor 1897-ben rátámadt az egyik hűséges inasára, az endenichi idegszanatóriumba szállították, ahol 1900-ban bekövetkezett haláláig élő halottként töltött három évet.

Párizsi tartózkodása és de Marches báró özvegyével kötött házassága tárgyválasztását más irányba terelte, elfordult a kritikai realizmustól. E korszak első nagyméretű műve a Milton, amely elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét, Európában és Amerikában világsikert hozott. Ezt követte a Krisztus Pilátus előtt, s a Golgotha. Ez idő tájt festette remek virágcsendéleteit és tájképeit.

Élete vége felé festőisége elerőtlenedett, amellett a halálos kór is nyomot hagyott egyes művein. A millenniumi előkészületek jegyében készült Honfoglalás-freskója már akadémikus vonásokat mutat. Csak a Sztrájkban talált újra vissza plebejus korszakának realizmusához.

Munkácsy a 19. sz. egyik legnagyobb arcképfestője volt. Utolsó nagy műve a bécsi Művészettörténeti Múzeum mennyezetképe (1890). Ecce Homo (1896, Déri Múzeum, Debrecen).

Felső képünk Munkácsy önarcképe, alsó képünk a Golgota látható.