Október 2. - Mikes Kelemen halála - 1761.

Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa - Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása.

A háromszéki Zágonban született református köznemes családban, Mikes Pál és Torma Éva fiaként. Apja, Thököly bizalmi embere volt. Részt vett a zernesti csatában, ahol a Havasalföldről váratlanul, hegyi ösvényeken betörő Thököly Imre török-tatár-román serege megverte Heissler császári tábornok és Teleki Mihály főgenerális kétszeres túlerőben lévő seregét, ezzel utoljára kísérelve meg Erdély visszaszerzését. A csatában elesett Teleki Mihály, Heissler pedig fogságba került. Thököly őt később kicserélte feleségéért, Zrínyi Ilonáért, aki követte Törökországba. Az ütközet után számbelileg fölénybe kerülő osztrákok elől Thököly visszavonult Havasalföldre, megbízásából Mikes Pál visszatért Zágonba. Árulás folytán a császáriak foglyul ejtették s a Fogarasi börtönben halálra kínozták. Mikes Pál éppen csak láthatta fiát, hiszen Mikes Kelemen 1690-ben, a zernyesti ütközet évében született.

Gyermekéveit Zágonban és az anyai rokonok abafáji és fiátfalvi birtokain, valamint a szomszédos zabolai Mikes- udvarházban töltötte. Anyja később férjhez ment Szilágysomlyó várkapitányához, Boér Józsefhez, akinek hatására fiával együtt áttért a katolikus hitre.

A Zágonban eltöltött gyermekévek után 1702-ben Kolozsvárra vitték, hogy a város jezsuita iskolájában folytassa tanulmányait. A jezsuita szellemben megtanult ugyan latinul, de minden egyéb hatást elhomályosított Rákóczi személye, s az új környezet, a Nemes Ifjak társasága, hova Mikest apja tragikus halála és nagybátyja tekintélye jutatta tizenhat éves korában.

A kuruc hagyomány és a katolikus vallásosság együtt igen alkalmassá teszi, hogy Rákóczi Ferenc fejedelmi udvarába kerüljön. Tizenhét éves korában a fejedelem apródja lesz.

Rákóczi udvarában alkalma nyílott latin nyelvi tudásának fejlesztésére, olvasásra, önművelésre; szemtanúja lehetett a fényes diplomáciai fogadásoknak, látóköre megszabadult a jezsuita iskola szellemétől, emberismeretre tett szert, bekerült a hazai és európai politikai élet forgatagába, s megtette az első lépést Rákóczi közvetlen hatása folytán a felvilágosult gondolkodás útján. A fejedelem a hadvezetés és hadi tudományok mellett a reál tárgyak tanulmányozására (földrajz, térképészet, matematika) buzdította az ifjakat.

1709-ben belső apród, a fejedelem közvetlen környezetében ténykedik, ragaszkodása az ügyhöz, amelyet a fejedelem képvisel, egyre erőteljesebb, s amikor 1711-ben bekövetkezett a kuruc mozgalom hanyatlása, elkísérte a fejedelmet Lengyelországba. Nem szolgai hűség, hanem Rákóczi lenyűgöző egyénisége, mély humanizmusa, a szabadság és a haza szeretete kapcsolta Mikest is az önkéntes száműzetésbe indulók maroknyi csapatához. Több mint egy évi lengyelországi tartózkodás után 1712 őszén Franciaországban telepednek le a bujdosók.

Párizsban és Versailles-ban már a hontalan fejedelem bizalmas titkára, az is marad mindvégig. Öt évig élnek Franciaországban. Ez idő alatt Mikes nemcsak jól megtanul franciául, hanem megismerkedik a kor francia, sőt némiképpen angol irodalmával is. Ekkor kezdett el különböző történeti, erkölcsi és hitvilági munkákat fordítani.

Amikor Rákóczi csalódott a francia udvar külpolitikájában, nem volt mit keresnie tovább Versailles-ban, a szultán pedig meghívta. Most az ősi ellenségben, a törökben reménykedtek, hogy előbb-utóbb segítséget nyújt Bécs ellen. Ebben is csalódniuk kellett, de legalább biztonságos otthont találhattak Törökországban, ahol végül is Rodostóban jelölték ki lakhelyüket. 1717-től 1761-ben bekövetkezett haláláig, tehát negyvennégy évig élt Mikes Kelemen Törökországban. Élete nyugodalmasan egyhangú volt.

Az emigránsok lassanként kihaltak, 1735-ben meghalt a fejedelem is. Ezután volt némi remény egy felszabadító háborúra, Rákóczi idősebbik fia, Rákóczi József állt az élükre. De ebből a háborúból sem lett semmi, és Rákóczi József is ifjan meghalt. Ebben az időben Mikes egy ízben Moldvában járt követségben, és távolból látta az erdélyi hegyeket. Fellángolt újra szüntelen parázsló honvágya. Miután hazatérése teljesen reménytelennek látszott, amnesztiakérelmét Mária Terézia elutasította, fordításai megszaporodtak 1740-41-től kezdődően. Az emigrációjában is minden idegszálával hazájához és Erdélyhez kötődött. Egész életében beteljesülhetetlen honvágy űzte. Talán a bánat és honvágy váltotta ki belőle, talán az volt a célja, hogy ha már végleg le is kellett mondania arról, hogy hazájának saját hazájában nyújthasson szellemi jobbot; akkor megteszi azt a lehetőségeihez mérten a távolból, onnan, ahol elegendő ihletet meríthet hazája szellemi felemelkedésének elősegítéséhez.

Legismertebb műve a Törökországi levelek, amely egy levelekből felépített regény; két főszereplője a leveleket író rodostói száműzött (aki teljesen nem azonosítható Mikes életrajzi alakjával), valamint a teljesen fiktív címzett, a Konstantinápoly mellett lakó P.... E.... grófné. Igen sok történelmi, kortörténeti érdekesség is van e levelekben, II. Rákóczi Ferencről, Bercsényiről, a száműzött kurucok kolóniájáról, a török diplomáciáról. A mű 207 levélből álló sorozat, az első levél 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt.

Idővel már csak Mikes élt a Rákóczival elindultak közül, de érkeztek új hontalanok is. Ekkor ő a magyar emigránsok hivatalos elöljárója. E végső években (1759-61) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg.

Forrás: wikipedia.org; mikes-tbanya.sulinet.hu; papiruszportal.hu;