Március 13. - Dr. Mező Ferenc születésnapja

Dr. Mező Ferenc (eredeti családneve: Grünfeld) (Pölöskefő, 1885. március 13. - Budapest, 1961. november 21.) magyar sporttörténész, tanár, olimpiai bajnok.

Hat éven át a nagykanizsai gimnázium diákja volt, majd Zalaegerszegen Pais Dezső osztálytársaként érettségizett. Az ókor klasszikusait tanulmányozva jegyezte el magát egy életre a sporttal, s a latin nyelvvel. Érettségi után a budapesti Tudományegyetemre került, ahol latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett (1909). Doktori értekezését Tibullus a magyar irodalomban címmel írta.

Tanári működését Rákospalotán kezdte, majd 1913-tól kinevezték a zalaszentgróti polgári fiúiskola igazgatójának. (Nevéhez fűződik a zalaszentgróti sportegyesület megalakítása.) Az első világháborút végigharcolta, leszerelése után Nagykanizsán volt tanár. 1918-ban Budapestre költözött, majd 1934-ig a budai Mátyás Gimnáziumban tanított. Ekkoriban már rendszeresen jelentek meg sporttárgyú írásai.   Legnagyobb sikerét 1928-ban érte el, amikor "Az olimpiai játékok története" című munkáját 15 alkotás közül a legjobbnak ítélték, az amszterdami olimpián aranyéremmel jutalmazták. Tiszteletére felvonták az árbocra a piros-fehér-zöld zászlót, eljátszották a Himnuszt, de ő maga nem lehetett jelen, Esztergomban értesült olimpiai győzelméről. Bár tanári állását nem adta fel, ettől kezdve a sporttörténetírásnak szentelte életét. Műve 1929-ben jelent meg először magyar nyelven, majd fordításban a világ számos országában. Az első művet több mint hetven követte. Sporttárgyú könyveit sok nyelvre lefordították. Elismert nemzetközi szaktekintély volt a sporttörténet területén.

1945 és 1948 között minisztériumi főosztályvezetőként a sportügyek intézésével foglalkozott. 1948-tól haláláig tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, a Magyar Olimpiai Bizottságnak pedig főtitkára volt. Munkáját számos magas kitüntetéssel honorálták. Szülőfalujában emléktábla, Nagykanizsán középiskola viseli az első zalai olimpiai bajnok nevét.

Forrás: dfmk.hu