Liszt Ferenc

Liszt Ferenc (Doborján, 1811. október 22. - Bayreuth, 1886. július 31.) minden idők legnagyobb zongoraművésze és a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője.

Apja, Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, a doborjáni birtok ötvenezres birkaállományát felügyelte, maga is zenélt. Anyja, Anna Maria Lager, osztrák volt. Liszt anyanyelve német, de később hosszú párizsi tartózkodása során annyira elsajátította a nyelvet, hogy franciául gondolkodott. És bár magyarul szinte nem beszélt, ennek ellenére egész élete során magyarnak vallotta magát. Élete alkonyán a következőket írta: "Bizonnyal megengedik nekem, hogy a magyar nyelvnek sajnálatos nem tudásától eltekintve, én születésemtől síromig szívemben és gondolataimban magyar maradjak."

Születése előtt már csaknem egy évtizede dúltak Európában a napóleoni háborúk, éhínséget, betegséget, nyomorúságot hozva az emberekre. Az orosz hadjárat félmillió katonájából ötvenezren tértek haza, jórészt sebesülten. Kelet Európa egyetlen óriási temetővé változott. Ebben a válságos, leromlott helyzetben a kor csillagászati csodája, a Nagy Üstökös tűnt fel az égbolton, éjszakánként bevilágítva a mennyboltot. 1811 februárjában Liszt megfoganása után nem sokkal figyelték meg először az üstököst. Október közepére két csóvájának hosszát már 100millió mérföldre becsülték, tündöklő fénnyel árasztotta el az egész északi féltekét. Az efféle jelenségeket mindig is nagy dolgokra hivatott ember jöttének előjeleként magyarázták, így történt ezúttal is. A Doborján környékén táborozó cigányok nagy ember születését jósolták. A lényeg nem az, igazuk volt-e vagy sem, hanem az, hogy Liszt Anna hallotta, és később elmondta fiának a jóslatot, akiben mély gyökeret vert, és egész életén keresztül megmaradt benne a kiválasztottság érzése.

Csodagyerek volt, hatéves korában mutatkozott meg benne először a zenei géniusz, az apja által zongorázott Ries cisz-moll zongoraversenyét később hallás után visszaénekelte. Liszt egyik meghatározó zenei élménye szintén gyerekkorához kötődik, a Doborján határában táborozó vándorcigányok esti tábortüzüknél énekeltek, táncoltak, ez varázslatosan hatott Lisztre. Az addig nem hallott zenei motívumok rögződtek benne, később a Magyar rapszódiáiban tűnnek elő. Kilencéves korában vitte apja először hangversenyre, ekkor több magyar főúr fölfigyelt a gyerek tehetségére, így Bécsben tudták taníttatni, ahol Karl Czerny növendéke lett, és tehetségére Beethoven is felfigyelt.

1823-ban hangversenykörútra ment édesapjával Franciaországba majd Angliába, később Párizsban telepedett le. Párizs zenei élete nagy hatással volt rá, sokat fejlődött, zenetanításból élt. Apja halála megrázta, ekkor beleszeretett Saint-Cricq Caroline grófkisasszonyba, de származása miatt nem tartották hozzá méltónak, és elválasztották tőle. Súlyos depresszió vett rajta erőt. Az 1830-as párizsi forradalom rázta fel elzárkózottságából. Legjobb barátai Hector Berlioz és Frédéric Chopin lettek. 1834-ben megismerkedett Marie d'Agoult grófnővel, akit szenvedélyesen szeretett; tízéves együttélésük alatt három gyermekük született: Cosima, Blandine és Daniel.

Virtuóz koncertmuzsikusként egész Európa hangversenytermeiben megfordult, Szentpétervártól Glasgowig, Nápolytól Gibraltárig, Konstantinápolytól Dublinig, Lisszabontól Koppenhágáig. Postakocsival és hintón utazott, visszavonulása idején kezdett a vasút terjedni!

Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa megrendítette, és hangversenyei jövedelméből 25.000 Ft-ot küldött Magyarország megsegítésére.

1842-ben virtuóz pályafutását befejezve Weimarban telepedett le, s 13 évig az udvar zenei vezetője volt. Itt zeneszerzőként dolgozott, zongoristaként, honoráriumért soha többé nem koncertezett. Weimarban komponálta legismertebb műveit. Életének ebben az időszakában végre igazi társra talált, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnőre, akivel házasságkötését a katolikus egyház az utolsó pillanatban sajnos megakadályozta.

Egész életében önzetlenül támogatta, tanította, és anyagilag is segítette a tehetséges muzsikus növendékeket, és zeneszerzőket. Olyan fiatal tehetségeket is felkarolt, mint Berlioz és Richard Wagner, aki később Cosima lányának férje lett. Egyik fő elhivatottsága a már-már elfeledett régi zeneszerzők népszerűsítése volt. Már virtuóz zongorista hírnevét Mozart, Händl, Beethoven, később Wagner műveinek terjesztésére, ismertetésére használta fel. Átiratait a mai napig játszák világszerte.

1875-ben alakult meg Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt. A róla elnevezett Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ma is világhírű zeneoktatási intézmény. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, például a "Hungária" című szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. Egyházi műveket is szerzett, liturgikus kompozíciója, az Esztergomi mise, az Esztergomi Bazilika fölavatására készült. Magyar történelmi arcképek című sorozatával a magyar történelem nagyjainak állít emléket. 1867-ben Ferencz József magyar királlyá koronázására írta Koronázási miséjét.

Új stílust teremtett, a szimfónikus költeményt. Kompozícióit kortársai egyre kevésbé értették, csak hosszú évtizedek elteltével ismerték el zeneszerzői géniuszát, mely többek között Debussy és Bartók közvetítésével máig is hat a zenei világra.

Élete végére nem csak a kompozícióival maradt egyedül, magányosan, barátaitól, és pártfogoltjaitól mellőzve, 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdőgyulladásban. Sírja is ott található.

(forrás: Alan Walker: Liszt Ferenc)