Január 11. - Jedlik Ányos István születésnapja - 1800

Jedlik Ányos István (Szimő, 1800. jan. 11. - Győr, 1895. dec. 15.)pap, fizikus, az elektromotor, a szódavíz- előállító készülék és a dinamó feltalálója.

A komárom megyei Szimő községben született földműves szülők gyermekeként. A keresztségben az István nevet kapta. Az írást, olvasást faluja iskolájában tanulta, s azután tanulmányait a nagyszombati, majd a pozsonyi gimnáziumban folytatta.

1817-ben belépett a Szent Benedek rendbe, ettől kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban folytatta. Novíciusként Anianus (magyarosan Ányos) néven az 1818. évet már Pannonhalmán töltötte. Ez életének meghatározó lépése volt. Kezdete nemcsak tudományos pályájának, hanem egyénisége alakulásának, jelleme fejlődésének is. A rendíthetetlen hit, a tudomány szeretete, az emberi bajok iránti érzékenység, az önzetlen hazaszeretet, a tanári attitűd olyan vonások, amelyek Jedlik jellemében rendjének hagyományai mentén indultak fejlődésnek és erősödtek meg.

1821-ben tette le Pesten a szigorlatot matematikából és fizikából, 1822-ben filozófiából és történelembol. Ebben az évben avatták doktorrá. Huszonöt éves korában szentelték pappá, s a következő években Győrben tanított.

Rendi elöljárói a győri líceumba helyezték. 1822. nov. 4-én tette le a tanári esküt. 1831-ben áthelyezték a rend pozsonyi akadémiájára, ahol 1839-ig tanított. Ettől kezdve - nyugállományba vonulásáig - a budapesti Tudományegyetem fizika-mechanika tanszékének professzoraként fejtette ki a tudomány és a nemzet számára elévülhetetlenül értékes tevékenységét.

Pestre kerülése után egy évvel verbuválódott a Magyar Természettudományi Társulat. Jedlik az elsők között írta alá az ívet. Ugyanebben az évben, 1841-ben tartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók elso és második nagygyűlését, ennek a munkájába szintén azonnal bekapcsolódott.

Az 1846/47-es tanévtől kezdve három évre dékánná választottak az egyetem bölcsészkarán. 1863-ban az egyetem rektora volt. 1867-ben kir. tanácsos lett. Az MTA 1858-ban lev., 1873-ban tiszteleti tagjainak sorába választotta.

1848 márciusában tanulásra buzdító szavakkal fordult a hallgatósághoz , de a józanságra intő beszéd ellentétes hatást váltott ki az ifjúságból. Az 1848/49-es tanévben Jedlik már nem tarthatott előadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tőle.

A tanításban beállt kényszerszünetet Jedlik két dologra használta. Hazafias érzéseinek sugallatára beállt nemzetőrnek. Őrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Megmaradó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette.

Jedliket ugyan visszavették az egyetemre, tarthatott újra - németül - előadásokat, de már szinte alig volt kinek. A forradalom előtti tudományos mozgalmak elhaltak, az egyesületek csak vegetáltak. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ig nem tartott nagygyűlést. Ezekben az években Jedlik a szertárban elmerülten kísérletezett.

1863-ban az egyetem rektora volt. 1867-ben kir. tanácsos lett. Az MTA 1858-ban lev., 1873-ban tiszteleti tagjainak sorába választotta.

1879-ben vonult nyugállományba és ezt követően a rend győri székházába költözött. (Két helyiségből álló szerzetesi lakosztályát a rend megőrizte, hogy tiszteletreméltó tagjának emlékét ezzel is ápolja.) Győri tartózkodása alatt is folytatta tudománykutató tevékenységét egészen haláláig. A rend győri, belvárosi temetőjében temették el. A búcsúbeszédet Eötvös Loránd, az MTA elnöke, Jedlik Ányos legnagyobb tisztelője, tanszéki utóda mondotta. (Jedlik Ányos holttestét 1935-ben exhumálták és a győri újköztemetőben helyezték örök nyugalomra.) Életművét a jelen században legalaposabban Ferenczy Viktor és Holenda Barnabás dolgozta fel, utóbbi a Műszaki nagyjaink sorozatban.

Jedlik Ányos a fizika számos szakterületével foglalkozott, különös érdeklődése mégis az elektrotechnika iránt nyilvánult meg. Még győri működése során foglalkozott a „villam delejesség kölcsönhatás” jelenségével és több évvel megelőzve kortársait, megalkotta a „villamdelejes forgonyait”, amelyekben az álló - és a forgórész egyaránt elektromágnes volt. Ugyancsak ő alkalmazta először a higanyvályús kommutátort is.

Jedlik készülékei az első elektromágneses forgókészülék - tehát motorok - voltak.

Legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve, illetve az ezt demonstráló „egysarki villanyindító” (dinamó). Ennek műszaki leírásában fogalmazta meg Jedlik 1861-ben - legalább hat évvel Siemens és Wheatstone előtt - az öngerjesztés (dinamó) elvét.

A nagyfeszültségű technika területén is alkotott újat és nagyszerűt: 1863-ban ismertette a „Leydeni palaczkok lánczolatá”-t, illetve a feszültségsokszorozás elvét és gyakorlatát, több, mint félméteres hosszúságú villamos ívet tudott létrehozni. „Csöves villamosszedőkből alkotott villamfeszítő”-jét az 1873. évi Bécsi Világkiállításon mutatta be.

Nagyobb dolgozatai a következők voltak: Villany-mágnesi villam-tünemények (1841, 1842); Leydeni palaczkok lánczolata (1863); Csöves villamszedő (1867); A csöves villamszedők láncolatáról (1879); Über die Anwendung des Elektromagnetes bei elektrodynamischen Rortationen (1858); Über Ketten aus Röhren bestehender Electricitatsrecipienten (1882); A villanytelepek egész működésének meghatározása (1859).

Nem hagyható figyelmen kívül Jedlik Ányosnak a magyar tudományos nyelv fejlesztésével kapcsolatos tevékenysége. Számos olyan szakkifejezést alkotott meg, amely ma is eleme a magyar nyelv szókincsének.

Forrás: sasovits.hu és mszh.hu/feltalalok