Október 25. - AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÁTADÁSA

A budapesti Iparművészeti Múzeum a londoni (1857) és a bécsi (1864) társ-intézmények után Európában harmadikként jött létre. 1872-ben az országgyűlés 50.000.-Ft-ot szavazott meg "műipari tárgyak" vásárlására a következő évi bécsi világkiállításon a leendő "iparműmúzeum" számára, s ezzel megvetette a gyűjteményezés alapját. A gyarapodó anyagot 1874-77 között a Nemzeti Múzeum fogadta be, kiállítva ennek lépcsőházában volt, majd a Régi Műcsarnok (Sugár út 69) épületébe került a gyűjtemény. Az önálló otthon megteremtése (az anyagi lehetőségek birtokában) 1890-ben vált időszerűvé. Első lépésként egy 1552 négyszögöl nagyságú telket vásároltak meg az Üllői út - Kinizsi utca - Rákos utca (ma Hőgyes Endre u.) határolta területen - ezt később további vásárlással megnövelték. Az új, minden igénynek megfelelő palotára - amely a múzeumon túl az 1880-ban alakult Iparművészeti Iskolát is befogadta - a kormány 1890-ben írt ki pályázatot. Az első helyezést a "Keletre magyar!" jeligéjű, Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott tervsorozat nyerte el, de az építési megbízást csak 1893-ban kapták meg. A palota avatására a millenniumi ünnepségsorozat záró akkordjaként 1896. október 25-én került sor.

A palota születése pillanatától heves vitákat váltott ki. jelentősége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életműben ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Benne a funkció, a magas művészi színvonalon megformált tömeg, és az egyéni díszítési forma harmóniáját a legkorszerűbb statikai szerkezetek szolgálták (mint például a nagycsarnok ornamentális csipkévé lényegült, s a nézők szemei elől el sem rejtett hengerelt acéltartói).

A Zsolnay kerámiával borított színes kupola messziről , míg a meseszerű díszítményekkel ékes nyitott főbejárati csarnok közelről csalogatta - és csalogatja ma is - a látogatókat. Mégis az ellenzők miatt az 1920-as évek végére a múzeum belső festését (Reissmann Károly Miksa művét) drasztikusan lemeszelték (csak két terem és a szélfogó menekült meg). A második világháborúban súlyos károsodás érte a főbejárat nyitott előcsarnokot és a főkupolát, valamint a nagy üvegcsarnokot, és a Hőgyes utca sarokkupolát. A háborús károkat 1949-ben állították helyre.

A zárókő letételi ceremóniára 1896. október 25-én került sor, I. Ferenc József jelenlétében. Erről az eseményről készült a baloldali kép. A jobboldali kép az épület főbejáratát mutatja.