Március 27. - II. Rákóczi Ferenc születésnapja

II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. - Rodostó, 1735. április 8.) a Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem.

Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, amelyhez tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is voltak erdélyi fejedelmek.

Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc gyermeke; Thököly fejedelem mostohafia 1676. március 27-én született a zempléni Borsiban. (A Szlovákiában lévő kastélyban ma is megvan a kis szoba, amelyben a Mindenható - Rákóczi szavaival - "bevezette ebbe a nyomorúságos életbe".)

A munkácsi vár feladásakor, tizenkét évesen ragadták el édesanyja mellől, a gyámjául kijelölt Kollonich prímás személyesen vitte egy csehországi jezsuita intézetbe, hogy megfelelő nevelésben részesítsék. Az okos és szorgalmas diák nagy tudásra, európai műveltségre tett szert. 1694-ben Lipót császár nagykorúsította Rákóczi német-római szent birodalmi hercegi címét. (Ő maga később, nagyfejedelemként, az emigrációban is szívesebben használta a Sáros grófja címet.)

Hesseni hercegnő feleségével eperjesi házában vagy nagysárosi kastélyában időzött, amikor az általános hazai elégedetlenség felkeléssé nőtt, előbb 1697-ben a Hegyalján, majd az új évszázad beköszöntével az egész keleti Felvidéken. "Heródes nem rettegett jobban a Gyermektől, mint a Habsburg-házi I. Lipót és udvara II. Rákóczi Ferenctől" - írja Benkő Samu a Vallomások előszavában, s valóban: amikor kitudódott, hogy a herceg felvette a kapcsolatot XIV. Lajos francia királlyal, Bécs pánikszerűen elfogatta, hűtlenségi pert koholt ellene. Rákóczi életét önfeláldozó segítség mentette meg (utóbb fej- és jószágvesztésre ítélték), lengyel földre menekült, ahonnan 1703 júniusában - Vallomásaiból idézve - "megkezdte hazája felszabadításának művét; a saját maga és a nyomorult nép szenvedéseitől indítva". 1711¬-ig váltakozó sikerrel, mindvégig nagyon kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, magára hagyva küszködött a Nagyságos Fejedelem a magyarok függetlenségéért a bukás után a keserű emigrációt választotta - holott az udvartól kegyelmet nyert, még birtokait is megtarthatta -, az ország leggazdagabb földesurából szegény száműzötté vált, aki élete alkonyán az asztalosságban és más hasznos munkálkodásban lelte örömét a messzi Márvány-tenger partján.

. Harca jóllehet nem járt sikerrel, de volt benne siker is, mert így a Habsburgok Erdélyt elismerték önálló fejedelemségként és nem gyarmatosították. Történelmünkben nehezen találni II. Rákóczi Ferencnél tisztább jellemű, tiszteletre méltóbb, rokonszenvesebb államférfit. Emléke a magyarság körében ma is a tisztalelkű és becsületes vezető példájaként él tovább, mivel a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, s végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett.

"Egyedül a szabadság szeretete és a vágy, hazámat felmenteni az idegen járom alól, volt a célja minden tettemnek. Ha számkivetésbe megyek, megmarad a remény, mert utolsó leheletemig megőrzöm a nép szeretetét, a mely a nép szívében mindig élni fog irántam."

Forrás: wikipedia.org