Április 16. - Deák megjelenteti a "húsvéti cikket" - 1865.

Az 1861. évi sikertelen birodalmi reform után az udvar maga is átmenetinek tekintette a parlament nélküli kormányzást. 1863-ban ismét a konzervatívokat, gróf Apponyi Györgyöt kérték fel egy megegyezéses javaslat elkészítésére. Apponyi emlékiratában az 1848 áprilisi törvényeket tekintette kiindulópontnak, de a had-, kül- és pénzügyeket már közös ügyeknek javasolta. Ezeket delegációk intézték, illetve ellenőrizték volna. Apponyi javaslata lényegében az 1867. évi kiegyezést fogalmazta meg. A császár - miután megtudta, hogy Apponyi Deákkal is érintkezésben van - megvonta a gróftól a megbízást. A bécsi udvar ekkor még azt az osztrák álláspontot fogadta el, amely szerint a magyarok eljátszották történelmi jogaikat az 1848-49. évi felkeléssel. Sőt, történelmi érvekkel igyekeztek bizonyítani, hogy a magyarok - elfogadva 1687-ben a Habsburgok örökösödését - maguk mondtak le az uralkodó kiválasztásának jogáról.

Deák maga is elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Annál is inkább, mert egy 1864-es tanulmány támadta Deák 3 évvel ezelőtti feliratát, azzal vádolva annak készítőjét, hogy félreértelmezte a magyar törvényeket. A Budapesti Szemlében 1865 elején válaszolt is Deák: Adalékok a magyar közjoghoz. Ezzel a cikkel kettős cél kívánt elérni: egyrészt egyértelmű jelét adta annak, hogy ismét a politika porondjára lépett, másrészt kinyilvánította, hogy a magyar liberálisok készek a tárgyalásra. A király is megértette az üzenetet, hisz 1865 februárjától áprilisig titkos tárgyalásokat folytatott Anton von Augusz báró személye által Deákkal. Deák aktivizálódását pedig az osztrák liberálisok is üdvözölték. Ebben a légkörben húsvét vasárnapján közölte a Pesti Napló Deák cikkét, amely később "húsvéti cikk" néven vált egy korszakforduló ismert dokumentumává.

Az április 16-án név nélkül megjelentetett "húsvéti cikk", illetve az azt követő cikksorozat mérföldkövet jelentett a kiegyezéshez vezető úton. A húsvéti cikk . Deák ebben az írásában fejtette ki első ízben, miként képzeli el az 1848-as törvények módosítását úgy, hogy a birodalmi egység és a magyar önállóság követelményeit a lehetőség " összhangzásba" hozza. Nyíltan fogalmazza meg a magyar álláspontot. "Egyik cél tehát - írta - a birodalom szilárd fennállása, amit nem kívánunk semmi más tekintetnek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek [...], melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű." .

A cikket nem maga Deák írta le, hanem úgy diktálta a Pesti Napló egyik munkatársának, Salamon Ferencznek. Az indok egyszerű: nem szerette volna, ha felismerték volna kézírását a nyomdában, hiszen szerette volna megőrizni egy időre a névtelenséget. Húsvét szombatján (április 15-én) reggel 9 órától délután kb. 3 óráig csaknem egyvégtében diktálta Deák a cikket, közben kétszer vagy háromszor megszakadt a diktálás, ekkor a "Corpus Jurisban" keresgetett egy-egy passzust. A diktálás közben bárki kért is bebocsáttatást, Deák mindenkit elutasított, teljes egészében a munkára összpontosította minden figyelmét. A diktálás végén felolvastatta az írásművet, de csak két-három szót javíttatott benne egy-két kifejezést. A cikk nem kezdeményezte a fordulatot, inkább csak nyilvánvalóvá tette az uralkodói szándékot, illetve az Angol királynő szállóban megfogant s viták során kiformálódó elképzeléseket.

Forrás: mult-kor.hu; kvizklub.hu