Vitéz nagybányai Horthy Miklós újratemetése

Vitéz nagybányai Horthy Miklós sírja a lisszaboni Angol Katonai Temetőben évtizedekig zarándokhelyül szolgált a Portugáliába látogató magyarok és nem magyarok számára. E sírban kellett bevárnia, amíg hazájában olyan politikai helyzet alakul ki, hogy hamvai és az időközben elhunyt felesége, jószási Purgly Magdolna és kisebbik fia, ifj. Horthy Miklós hamvai végakaratuknak megfelelően a kenderesi családi sírboltba kerülhettek.

A Horthy kripta Kenderesen

A hazahozatal kezdeményezője Szimon Miklós hosszújáratú tengerészkapitány volt, akinek elképzelése egybeesett a Horthy család tagjainak, így elsősorban özvegy Horthy Istvánné és fia, ifj. Horthy István akaratával. Az ügy mellé állt mások mellett Kéri Kálmán tábornok, az akkori országgyűlés korelnöke, a kormányzó egykori szárnysegédje. Az 1993. szeptember 4-én lezajlott újratemetés mintegy ötvenezer embert vonzott Kenderesre. A példaszerűen megrendezett szertartás azonban nem állami ceremónia volt. Az Antall-kormány tagjai, látva a baloldali és liberális ellenzék harsány ellenzését, nem merték felvállalni, hogy Magyarország volt kormányzójának állami, méltóságát megillető temetést szervezzenek, az eseményen csak magánemberként vettek részt.

Így joggal mondhatjuk, hogy bár az újratemetés megtörtént, a Kormányzó úr és családja tagjai végakaratuknak megfelelően hazai földbe kerültek, de az igazi, az állami újratemetés, mely egyben visszaadja vitéz nagybányai Horthy Miklósnak az őt megillető helyet, a magyar hősök és államfők sorában még várat magára.

Horthy Miklós Kenderesen született 1868. június 18-án. Az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Emigrációban, a portugáliai Estorilban hunyt el 1957. február 9-én. Végakarata szerint addig nem szállíthatták haza holttestét, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról.

Hosszú ideig Horthynak tudták be mindazokat a hibás döntéseket, amelyeket az 1920-1945 közötti kormányzatok hoztak. Sőt a korabeli politikusok, ideológusok tanultak "elődeiktől". Ahogy a Horthy-korszakban minden 1920 utáni nemzeti és társadalmi-gazdasági nehézség okául az 1918 előtti liberalizmust jelölték meg, úgy 1945 után is, minden aktuális nehézségért szintén az előző időszak kormányzati politikáját tették felelőssé. A két háború közötti korszak tárgyilagosságra törekvő újraértékelése lassan megkezdődött. Megindultak a forrásszerű feltárások, történészeink elemzéseikben a közép-kelet-európai térség egészének fejlődésébe illesztették az 1920 utáni Magyarországot. Határozottan beszélnek már az egész nemzeti hagyományrendszer differenciáltabb megítéléséről: a trianoni sokkról, arról, hogy a nacionalizmus nem a térség egyetlen, hanem "csak" egyik nacionalizmusa volt.

Felmerült az 1945 előtti társadalom ma is értéket képező erőinek "rehabilitálása", nem utolsósorban a korábban egyoldalúan elítélt nemzeti középosztály, a gazdagparasztság, a városi kispolgárság és a művelt munkásréteg érdemeinek kiemelése. Amelyeket az 1948 utáni proletárdiktatúra megsemmisített, és így a történetírás megítélésében is negatív jelzőket kaptak.

A Horthy korszakban a világháborút elvesztő, Trianont elszenvedő országban spanyolnátha, infláció, munkanélküliség, világválság pusztít, nagyhatalmak és kelletlen szomszédok acsarkodnak ránk, mégis Magyarország az 1920 és 1937 közötti - a még és már világháborútól mentes - korszakban jelentős fejlődést mutat. Ennek szemléltetéséül álljon itt néhány adat Czikó Árpád gyűjtéséből.

- Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1.639.479 fővel növekedett.
- Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.
- Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.
- 2628 km elsőrendű országutat építettünk,
- vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján.
- Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!
- Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.
- Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.
- Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat.
- Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbetegek.br] - Budapest (gyógy)fürdővárossá vált.
- Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Duna-ágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.
- Filléres vonatok szolgálták a hétvégi kikapcsolódást. A közszolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.
- Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.
- Politikai téren önállóságra törekedtünk.
- Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.

Amit általában hibájául szoktak felróni, hogy „vesztesei” is voltak e kornak. Hogyne lettek volna „vesztesek”. hisz az egész Magyarország vesztes volt! És akkor még nem is említettük, hogy ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság idejére esett!

A másik megszokott vád a "Horthy-fasizmus". Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi már más eset: az valóban náci típusú rendszer volt! De ez már Később, és egy idegen hatalom katonai megszállása alatt. Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erőszakolt helyettesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiát, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadókonzervatív világ volt. Beszélő a neve: értékkonzervatív.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlátozása. Se akkor nemzetet mentett. Hogy tekintélyuralmi rendszer volt? Pl. az akkori törvények szerint a Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra aképviselőháznak a törvényjavaslatokat, szemben a mai gyakorlattal. A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető! És egy apró megjegyzés: a Horthy család birtoka ugyanakkora volt amikorlemondatták, mint amikor kormányzóvá választották!

Forrás: tortenelemportal.hu; mult-kor.hu; gyor-adyvaros.network.hu; magtudin.org

Kapcsolódó cikkek: Vitéz nagybányai Horthy Miklós születése; Horthy Miklós kormányzóvá választása és Az otrantói tengeri csata