HŐGYES ENDRE

Hőgyes Endre orvosprofesszor, a kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója 1847. november 30-án született Hajdúszoboszlón.

1870-ben avatták orvosdoktorrá, kutatói pályáját Balogh Kálmánnak, hazánk egyik első bakteriológusának, az idegélettani kutatások úttörőjének tanársegédeként kezdte, majd 1875-ben kinevezték a kolozsvári Tudományegyetem általános kór- és gyógyszertan tanárává, s benne önálló intézetet rendezett be. Ott végzett vizsgálatai az egyensúlyozás szervére, a forgatással előidézhető szemrezgésre, az egyensúlyozás és a szemmozgások közötti összefüggésekre, a két szem együttmozgásának összerendezett kormányzására irányultak. Megalapította a kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatot, s ennek elnöke, folyóiratának pedig a szerkesztője lett.

A budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán 1883-ban az általános kór- és gyógytan professzorává nevezték ki. Megbízták, hogy kipróbálja Pasteur veszettség elleni oltási eljárását. Saját eredeti elgondolásán alapuló új, tökéletesített oltási eljárást is kidolgozott, s ez Pasteurénál sokkal jobb eredményeket adott. 1890-ben az ő vezetésével kezdte meg működését a budapesti Pasteur Intézet. Ebben a veszett állatok által megmartak védőoltásban részesítésén kívül nagy fontosságú tudományos eredmények is születtek.

1888-tól csaknem két évtizeden át az Orvosi Hetilap főszerkesztője volt. Debrecenben a Természettudományi Társulat alelnöke, az MTA rendes tagja lett. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Budapesten hunyt el 1906. szeptember 8-án. A róla elnevezett utcában - az egykori Pasteur Intézet és Kórház falán - márványtábla őrzi emlékét.