Január 30.- Görgey Artúr születésnapja - 1818

Görgői és toporczi Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. - Budapest, Lipótváros, 1916. május 21.) kémikus,1848-49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, a szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Az a magyar kémikus, aki a szabadságharc hadvezéreként szerzett magának hírnevet.

A Görgey család az Árpád-korban, II. Géza király idején szász hospesekkel települt az országba. Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Szepes vármegye egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként 1818. január 30-án Toporcon

Iskoláit Késmárkon és Lőcsén végezte, s bár tanár szeretett volna lenni, apja a katonatiszti pályára kényszerítette.

1832-től a tulni utásziskolában tanult, 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, főhadnagyi kinevezését 1842-ben a Nádor-huszárezredben kapta meg. A kemény szolgálati évek kemény férfivá edzették Görgeyt. Katonáskodása alatt éledt fel benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét.   Az egyhangú szolgálatot apja halála után otthagyta, s régi vágyának engedve Prágába ment vegyészhallgatónak. Redtenbacher professzor tanársegédjeként komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és több komoly folyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata.

Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelõ beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá.

1848 márciusa után szeretett volna képzettségének megfelelő állást kapni Magyarországon, de sikertelenül pályázta meg az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket.

Görgey felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, a forradalommal rokonszenvezve ekkor hagyta el családnevéből a nemesi y-t, s bár az utókor mindmáig így írja nevét, ő maga élete végéig következetesen a Görgei aláírást választotta. 1848 júniusában századosi rangban belépett az alakuló magyar hadseregbe, nemsokára már őrnagyként Szolnokon szervezte a Tiszán inneni mozgó nemzetőrséget. Jellacic horvát bán betörése után a Csepel-szigetre rendelték, a dél-dunántúli népfelkelés parancsnokaként.

Nevét országszerte ismertté tette, amikor a pákozdi csatát követő napon, szeptember 30-án a Jellacic megbízásából az osztrákokhoz igyekvő Zichy Ödön grófot rögtönítélő bíróság elé állíttatta és hazaárulóként felakasztatta, s neki volt köszönhető, hogy Jellacic horvát bán tartalék hadosztálya Ozoránál fegyverletételre kényszerült.

"Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm... Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sôt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felôl: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenôrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."

Kossuth felfigyelt rá: határozott magatartását elismerve tábornokká léptette elő, s az osztrák határon táborozó magyar sereg előőrsét bízta rá. Részt vett a schwechati csatában, ennek elvesztése után november 1-jén a feldunai hadsereg főparancsnoka lett. Görgey új posztján is kiemelkedő katonai képességeket árult el: "összerázta" seregét, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, mindig megőrizte higgadtságát és számtalanszor mutatott példát személyes bátorságával. A Windischgrätz herceg vezette, túlerőben lévő osztrák csapatok elől kénytelen volt visszavonulni, s feladta a védhetetlen fővárost. Vác felé hátrált, itt tette közzé proklamációját (váci nyilatkozat), amelyben leszögezte: a fel-dunai hadtest ragaszkodik a királyra és az alkotmányra tett esküjéhez, gyakorlatilag kivonva magát a honvédelmi bizottmány közvetlen rendelkezése alól.

Az osztrák főerőt a Tisza elleni támadástól elvonva az északi bányavárosok felé indult. Szüntelen harcok közepette eljutott a Szepességbe és a Branyiszkói-hágón áttörve egyesült a többi magyar sereggel. Görgey nem értett egyet Dembinszky fővezérségével, s a vesztes kápolnai ütközet után a tiszafüredi haditanácsban a tisztek nagy részét maga mögött tudva elérte annak felmentését.

A magyar fősereg vezéreként 1849. március 30-tól a tavaszi hadjáratban győzelemről győzelemre haladva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, a komáromi csata után az országhatárra szorította vissza az ellenséget, majd háromhetes ostrom után, május 21-én visszafoglalta Buda várát.

A Szemere-kormány hadügyminiszterévé Kossuth nevezte ki igen rossz személyes viszonyuk ellenére. Áprilisban képviselővé is megválasztották, bár Görgey nem helyeselte a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Karrierje csúcsára éppen akkor ért, amikor a szabadságharcban a politikai és a katonai helyzet egyaránt rosszra fordult. A katonai szempontokat előtérbe helyező Görgey és a politikus Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak, Görgey még Kossuth debreceni ellenzékével is tárgyalt a Függetlenségi Nyilatkozat esetleges visszavonásáról. Az orosz-osztrák erők ellen vívott nyári hadjáratban, július 2-án Komáromnál megütközött az orosz csapatokkal megerősített császári fősereggel. A csata válságos pillanatában személyesen vezette a huszárok rohamát, egy gránátszilánktól súlyos fejsebet kapott, de feleakkora erővel is visszaverte az osztrák főerők támadását. Július 1-jén a Szegedre történõ azonnali levonulás vélelmezett megtagadása miatt Kossuth leváltotta a fővezérségről, július 4-én pedig ő maga a hadügyminiszterségről is lemondott. Ezután saját felelősségére együtt tartotta seregét s elindult a Szegedre, illetve Aradra költözött parlament és kormány után. A több száz kilométeres menet során saját erői négyszeresét kötötte le, de bravúros taktikai hadmozdulataival sem tudott változtatni a kialakult hadihelyzeten, - a magyar hadak minden fronton vereséget szenvedtek.

Kossuth teljhatalommal ruházta fel és diktátorrá nevezte ki Görgeyt a magyar fősereg temesvári veresége után, augusztus 11-én. Görgey más lehetőséget nem látva, tiszttársaival egyetértésben, két nappal később Szőlősnél (Világosnál) letette a fegyvert Paszkevics tábornok orosz csapatai előtt. A közvélemény e cselekedetéért - Kossuth vidini levele következtében is - árulónak bélyegezte, a szörnyű vádat életének hátralévő 67 évében méltóságteljes nyugalommal viselte.

A cár személyes közbenjárására végül elkerülte az aradi tizenhármak sorsát, de száműzetésre ítélték. Klagenfurtban tartották házi őrizetben családjával együtt. 1867-ben, a kiegyezés után engedték szabadon. Hazatérve egy ideig a Lánchíd Részvénytársaságnál volt alkalmazva. A szabadságharc szörnyû bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlõdését, de nem válhatott újra e tudomány aktív mûvelõjévé. Az elsõ világháború közepén, 1916-ban halt megezután Visegrádon élt visszavonultan. Életének 99. évében, legnagyobb győzelmének, Buda visszavételének 67. évfordulóján, 1916. május 21-én a budapesti Mária Valéria utcai lakásában érte a halál.

Képünkön Barabás Miklós festményén láthatjuk Görgei Artúrt.

Forrás: wikipedia.org; olvaslak.bmk.hu; mult-kor.hu; kfki.hu