Július 2. - Gábor Áron elesett az uzoni csatában - 1849
A legendás ágyúöntő-mester, Gábor Áron 1814.november 27-én székely határőrcsaládban született a háromszéki Berecken. Iskoláit Bereckben és Csíksomlyón végezte, majd bevonult katonának. Katonai szolgálatát Kézdivásárhelyen kezdte, ám nemsokára Gyulafehérvárra került, ahol tüzérségi kiképzést kapott. Itt szerezte első ágyúkezelői ismereteit és itt nevezték ki tüzértizedesnek. 1840-től az 5. pesti tüzérezredhez állt be, később Bécsben, az ágyúgyárban szolgált. S bár alaposan megtanulta az ágyúk szerkezetének és kezelésének minden csínját-bínját, továbbszolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért leszerelt. 1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy továbbképezzék, ezért 1846-ban újra, végleg leszerelt.
1848 tavaszán forradalmak törtek ki Európa szerte, úgyszintén Erdélyben is. Az év őszére a császári csapatok elfoglalták Erdély nagy részét, már csak a Székelyföld tartotta magát. Az 1848. október 16-án megtartott Székely Nemzeti Gyűlésen az ellenállás mellett határoztak. Gábor Áron is részt vett a gyűlésen és felvetette az ágyú öntés lehetőségét is, de ekkor mg nem talált meghallgatásra.
Amikor Puchner Antal császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel Háromszék városait, a helyi Honvédelmi Bizottmány népgyűlést hívott össze Sepsiszentgyörgyre. A fegyver-, lőszer- és főleg ágyúk hiánya miatt már-már a megadás mellett döntöttek, amikor Gábor Áron szólásra emelkedett: "Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lesz ágyú, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tíz lépésnyire az ágyú elébe céltáblának."
Legendás szavai a jelenlevők óriási lelkesedését váltották ki. Háromszék népe elhatározta, hogy fegyverrel védi meg szabadságát, és megszervezték az önvédelmet. Gábor Áron első ágyúit Erdővidéken, a Magyarhermány melletti Bodvajon öntötte. Gábor Áron ágyúi kiválóan helytálltak a császári csapatok számban fölényben lévő ágyúival szemben is. Az első ágyúkat a hidvégi ütközetnél használták, ahol a két hatfontos bronzágyú jelentősen hozzájárult a győzelemhez. A székelység megnyerte a csatát! A meglepődött Puchner tábornok naplójába a következőt írta: "A beérkezett jelentések szerint, francia tüzérség tartózkodik Háromszéken."E győzelem nélkül a császári tábornok alighanem kijutott volna az Alföldre is seregével. Így Gábor Áron szerepe a magyar sikerekben, még nagyobb volt, mint elsőre gondolnánk.
A tüzéreket is ő képezte ki, először főleg a kézdivásárhelyi diákok közül. Rendíthetetlenül készítette az ágyúkat, képezte a fiatalokat - ágyúöntésre és az ágyúk használatára egyaránt tanította őket - és sokszor a harcokban is részt vett; lován ütegtől ütegig nyargalva irányította a tüzéreket. Bem után (akinek seregében szolgált is) talán neki volt a legnagyobb szerepe Erdély felszabadításában és az ottani ellenállás megerősítésében.
Decemberben honvéd főhadnaggyá nevezték ki, 1849 folyamán pedig századossá, majd tüzér őrnaggyá léptették elő.
1849. március 24-én Bem József tüzér őrnagynak nevezte ki. Májusban Debrecenbe, a kormány székhelyére küldték, ahol Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki, a kézdivásárhelyi gyárnak pedig hatvanezer forintos segélyt utaltak ki.
Gábor összesen 93 ágyút öntött (bár a számot illetően nem egyeznek a különböző források).
Az osztrákokat megsegítő orosz cári csapatok 1849 júniusában benyomultak Erdélybe. Háromszék önvédelmi hadserege július 2-án ütközött meg a cári csapatokkal. Gábor Áron irányította a tüzéreket. Egyik ütegtől a másikhoz száguldott. Fehér lován feltűnt az ellenségnek és célba vették. Két lovat is kilőttek alóla míg végül is eltalálta egy ágyúgolyó. Míg folyt a csata halálát nem közölték és nevében adták ki a parancsokat. Az ütközet győzelemmel végződött. Halálának híre mindenkit megdöbbentett.
Gábor Áron, a cselekvési lehetőségeket kereső és megtaláló, tehetségét gazdagon kamatoztató, leleményes, szavaival szólva "a mesterségek fortélyaiban" járatos ágyúöntőként és a forradalom ügyéért életét áldozó hős tüzértisztként él népe emlékezetében. Hősi halála pillanatától kezdve visszaemlékezések, emlékiratok, tudományos feldolgozások és szépirodalmi művek idézik, ill. örökítik meg életét és példáját. Földi maradványainak végső nyughelye a végzetes csatatérhez közeli Eresztevényben található, ahol 1892-ben emlékművet is avattak neki, mely példát sok más település is követett, szobrok és emlékművek készítésével.
1992-ben felavatták Gábor Áron szobrát Bereckben. A szobor Vargha Mihály szobrászművész alkotása. Bereckben Gábor Áron emlékház is van. Benne állandó kiállítás látható: dokumentumok Gábor Áron életpályájáról és szoborminták. Itt helyezték el, 1999-ben, Gábor Áron ágyújának hasonmását. Az emlékház előtt millecentenáriumi székely kapu áll. A kaput Bodo Csaba helybeli mester készítette.
A Gábor Áron-ágyú
A Gábor Áron gyártotta ágyúk közül egyetlenegy maradt fenn. 1906-ban találtak rá, amikor a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház udvarán csatornázási munkákat végeztek. Az ágyút a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban állították ki. Amikor azonban Bukarestben 1972-ben felállították a Nemzeti Történelmi Múzeumot, az ágyút elkobozták. 1980 körül még megtekinthető volt, elbeszélések szerint felirata ez volt: „Az 1848-as román forradalomban használt ágyú”. Később raktárba került. 2011-ben az ágyú a kézdivásárhelyi Székely Nemzeti Múzeumba került.
Forrás: wikipedia.org; w3.sopron.hu; mult-kor.hu; hengan.us; cs-tori.blogspot.com