Április 30. - Kivégzik Frangepánt, Zrínyit, Nádasdy-t - 1671
A 17. század közepén főnemesi konspiráció szerveződött I. Lipót király ellen, amelyben a Magyar Királyság legtekintélyesebb, addig udvarhű, németbarát és zömmel katolikus családjainak neves tagjai vettek részt, akik kiábrándultak a Habsburg-kormányzat központosító törekvéseiből és gyengekezű törökellenes politikájából.
Az arisztokraták elégedetlenségének legfőbb oka az 1664. augusztus 10-én kötött vasvári béke volt, amely az előzőleg aratott szentgotthárdi győzelem nyomán feléledt reményeket derékba törve az Oszmán Birodalom birtokában hagyta minden addigi hódítását.
A felháborodott főurak eltökélték, hogy az ország politikai függetlenségét és vallásszabadságát csorbító, és a törökkel lepaktáló kormányzat ellen összefognak - hogy francia vagy akás török segítséggel véget vessenek a Habsburgok elnyomó uralmának.
A főrendi ellenállás központi alakja Zrínyi Miklós horvát bán lett volna, és még az ő irányításával kezdődtek meg a puhatolózó tárgyalások XIV. Lajos Franciaországával. Zrínyi azonban 1664. november 18-án váratlanul és különös körülmények között elhunyt, így a mind kiforrottabbá váló szervezkedés vezetése az annak nevet adó Wesselényi Ferenc nádorra szállt, akit mindvégig támogatott a költő-hadvezér öccse, a báni széket bátyja után elfoglaló Zrínyi Péter. Hozzájuk csatlakozott Nádasdy Ferenc országbíró is, aki hitlevelet állított ki csatlakozásáról. A hármójuk közötti szövetséglevelet 1666. december 19-én írták alá Bécsben. A szervezkedés célja a francia király támogatásával I. Lipót abszolitikus uralmával szemben, lényegében a főurak egyéni hatalmán nyugvó rendi állam visszaállítása volt.
A legfőbb baj, ami a sikeres szervezkedést akadályozza, a bizalom hiánya volt. A vezetők a közös ügy árnyékában saját érdekeiket sem feledik. Ez természetes is, de hiányzik az a vitathatatlan tekintélyű politikus, aki ezeket az érdekeket a közös cél sodrába terelné, és aki személyében nyújtana garanciát a konspiratív szabályok betartására. "Egyedül Zrínyi Miklós lett volna alkalmas a magyarországi zavarok keltésére irányuló szándékot szolgálni, pártot alakítani; a többi főúrnak sem elég tekintélye, sem elég képessége nincs hozzá" - a francia diplomata, Gremonville ítélete kissé talán szigorúbb a kelleténél, de a lényeget jól mutatja. Az összeesküvők gyanakodnak, elsősorban egymásra. Mindegyik attól fél, hogy a másik előbb árulja el a szervezkedést, s ezzel komoly előnyökhöz jut az udvarnál - mindenki igyekszik hát megelőzni a másikat a leleplezéssel.
A főurak által alkotott szövetség tárgyalásokat kezdett a Portán, hogy a törökök védelme alatt anyagi juttatás fejében az erdélyihez hasonló autonómiát harcoljanak ki maguknak. A törököket azonban nem érdekelte az ajánlat, és 1671-ben az összeesküvést felfedték a Habsburgok előtt. A szervezkedők közül Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc fegyveresen is felléptek, ám külső támogatás híján hamar elbuktak.
Az összeesküvés felderítését megtorlás követi Magyarországon. Lipót az összeesküvés vezetői közül (Wesselényi Ferenc 1667-ben meghalt) Zrínyi Péter horvát bánt és Frangepán Ferencet Bécsújhelyen, Nádasdy Ferenc országbírót Bécsben kivégeztette. A rendi kormányzatot német igazgatással váltják fel, az ország élére kormányzót (Ampringen János Gáspár) állíttatott, s megemelte az adókat. A protestánsok elveszítik jogukat, hogy szabadon gyakorolják vallásukat.
Forrás: wikipedia.org, mek.oszk.hu, mult-kor.hu