DECEMBER 21. - FÖLDI JÁNOS SZÜLETÉSNAPJA - 1755

Kora egyik legkülönb polihisztora, orvos, nyelvész, költő. Pályája céltudatos élettervet sejtet. Szükségszerű sorrendben követik egymást a feladatok, amelyeket maga elé tűz és a történelmi helyzet lehetősége s a maga nem csillogó, de igen megbízható tehetsége szerint sorra megold.

Nemesi eredetű kézműves-polgár - szűrszabó mester - családjából született Nagyszalontán, 1755-ben. Három és fél éves korában teljes árvaságra jutott. Vargainasnak adták, majd mint szolgadiák a nagyszalontai iskolában, 1773-tól 1781-ig pedig a debreceni református kollégiumban tanult. (Tanárai közt volt Hatvani István is.) Közben egy évig Bárándon tanított. Három évi kiskunhalasi rektorkodás után a pesti egyetemen orvosdoktori diplomát szerzett (1784-1788), majd Szatmáron kapott gyatrán fizetett orvosi állást. 1791-től Hajdúhadháza és a hajdúkerület főorvosa. Feleségül vette a nagytekintélyű debreceni orvos, Weszprémi István leányát, a szép Juliskát. Felesége cifrálkodása, csapodársága megmérgezte életét. "Soha meg ne házasodj, ha dolgozni akarsz" - írja Kazinczynak már egy évvel esküvője után. Három gyermekük született, az egyiket polgári érzületére jellemző módon mészárosinasnak adta.

Sógorával, Fazekas Mi­hállyal nagy természettudományi munkát tervezett, amelynek csak az állattani része készült el. Mindennapi orvosi teendői mellett a nyelvtan, verstan, természetrajz ismeretágat muvelte. Vizsgálódásainak középpontjában a magyar nyelv és a természettudomány magyar terminológiájának kialakítása állt. 1788-tól levelezett Kazinczy Ferenccel, s folyóiratainak állandó munkatársa, valamint a Magyar Múzeumnak korrektora lett. Görög Demeter és Kerekes Sámuel, a Bécsben megjeleno Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztoi 1789-ben új magyar nyelvtan írására hirdettek pályázatot, amelyet ő nyert el 1792-ben. Dolgozatában úgy látta, hogy nyelvszokásunk tele van ellentmondásokkal. Látta, hogy logikus nyelvi rendszert lehetne felállítani, de elfogadtatni, használatba vétetni szinte lehetetlen.

Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról (Bécs, 1793) címu 60 oldalnyi értekezésében a magyar növénynevek rendszerezését és osztályozását tűzte ki célul. Terminológiai normái nagyon szigorúak voltak. Úgy vélte, hogy az azonos nyelvi elemekből szerkesztett növénynevek olyan növények között is botanikai rokonságot sejtetnek, amelyek távol állnak egymástól. Linné Critica Botanicáját véve alapul, részletesen megbírálta az akkor ismert magyar neveket, behatóan tárgyalta e nevek eredetét, és javasolta sok - általa hibásnak, megtévesztonek, vagy sértonek vélt - név kicserélését vagy megjavítását, egyesek megrövidítését és újak alkotását. Ez a munka szolgált késobb alapul Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály elso magyar nyelvu növényhatározója, a Magyar Füvész Könyv (Debrecen, 1807) elkészítésénél. A svéd tudós rendszerének sikeres alkalmazása magyarul az általa tervezett sorozat elso és egyetlen kötetében valósult meg: Természeti História. A' Linné Systemája szerént. Elso tsomó. Az állatok országa. A halála után fél évvel, 1801 oszén Pozsonyban megjelent könyve az elso rendszeres magyar nyelvu állattan. 1791- ben az Erdélyi Magyar Nyelvmívelo Társaság, 1794-ben a jénai Természettudományi Társaság választotta tagjának.

Fiatalon, 1801-ben halt meg tüdőbajban, miután legkedvesebb fiát, néhány nappal előbb, eltemette.