Február 20. - Feszl Frigyes születésnapja

Feszl Frigyes (Pest, 1821. február 20. - Budapest, 1884. július 27.) magyar építész, a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mestere.

1821. február 3-án született német származású pesti családban. Apja, Feszl József (1791-1860) kőfaragómester, hat fia közül József és Frigyes lép építészeti pályára.

Frigyes 1830 és 1835 között a piaristák hatosztályos gimnáziumába járt, majd majd szabályos céhes képzésben részesült: háromévi inaskodás után Hild Józsefnél dolgozott legényként.

1839-ben kapta meg vándorkönyvét, utána József bátyjával együtt beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol Friedrich von Gartner és Friedrich Bürklein voltak mestereik. Az Akadémia elvégzése után utazgatott: Ausztria, Bajorország, a német államok, Párizs, Észak-Itália, Velence szerepelnek útinaplójában. 1844-ben tértek haza.

Mivel nincs céhes mesterjoga, társul Kauser Lipóttal - az ő feladata a muszaki tervezés - és Gerstner Károllyal - ő intézte az üzletszerzést -, míg a kivitelezést a mesterjoggal rendelkező Zofahl Lorinc végezte.

Ekkor jelentősebb munkáik a pesti Országház pályaterve (1844), a Dohány utcai zsinagóga megvalósulatlan terve (1851), Oszvald-ház (1846-48), Glösz-ház (1847-48). Feszl készít egyéb terveket is, pl. az ismeretlen bajor hadvezér emlékművének terve, amely kiemelkedik szépségével. 1854-ben kiválik a társulásból és egyedül dolgozik tovább - mesterjog nélkül pályázatokat és Pest város megbízásait készíti.

Stílusa ekkor már nem mutat lényegi változást, romantikus jellege egész életén végigkíséri. Ebben az időben jelentős munkái a belvárosi plébánia épülete (1854-55), a bécsi Voltivkirche terve (1855) és a Dohány utcai zsidó templom szentélykialakítása - a Vigadó után legjelentősebb megvalósult és fennmaradt monumentális jellegű alkotása. Az egész kompozícióra a súlyos és fellazított, függönyszerű és vaskos elemek kombinálása jellemző. A szentély berendezési tárgyai és a templom teljes kifestése is Feszl tervei alapján készült. Több lakóházat, síremléket, díszépítményt is tervez, de fő muve a pesti Vigadó (1859-65). A Vigadó elődje, a Pollack-féle Redonde 1849-ben Pest bombázásakor megsérült, helyreállítási terveivel a községtanács Hild Józsefet bízta meg 1853-ban. Tole több községtanácsi határozat során került át a munka Feszl kezébe 1859-ben. A koncepció lényeges eleme volt a társművészetek részesedése az összműben. A szobrászati díszítéseket Alexy Károly és Marschalkó János készítették. Itt született meg az új magyar monumentális falfestés, a legjelentősebb freskókat Lotz Károly és Than Mór készítették. A kész épület a magyarországi romantika legjelentosebb alkotása lett. Feszl Frigyes utolsó éveiben a romantika háttérbe szorult, a mester a városépítési feladatok felé fordult. Első nagyszabású feladata a Belvárost a Városligettel összekötő sugárút terve volt (1870). Legnagyobb mértékű műve Budapest 1871-es városrendezési pályaterve volt. Elkészítette a budai Duna- part ás a Várhegy átépítési-rendezési terveit is, nem tudni, ebből mennyi kapcsolódott valós megbízásokhoz és mennyi volt fantáziaterv.

Utolsó műve a kobányai római katolikus plébániatemplom terve (1884) a bizonyíték, hogy élete végéig a középkorias formavilág és az abban kidolgozott sajátos, egyéni stílusjegyek álltak közel hozzá. Ezt bizonyítja élete vége felé kiteljesedő grafikai munkássága is, amely még napjainkban is viszonylag ismeretlen.

1849-ben feleségül vette Hoffmann Reginát (†1851), akitől 2 gyermeke született: Regina (1849-1870) és Frigyes (1850-1910), utóbbi építési vállalkozó lett. Első felesége halála után 1858-ban másodszor is megnősült, felesége Quandt Vilma (1827-1902) lett.

1861 és 1865 között Párizsban akvarellfestészetet tanult. 1866-ban lett csak céhes mester.

Forrás: wikipedia.org és berze-nagy.sulinet.hu.