Március 26. - Erdős Pál születésnapja

Erdős Pál (1913. március 26., Budapest - 1996. szeptember 20., Varsó), a 20. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa, az MTA tagja.

A matematikusok azt vallják, hogy nem létezett még egy ilyen személyiség, mint Erdős Pál. Az évszázad egyik legnagyobb matematikusa volt, aki a számelméletben és más területeken fogas problémákat vetett fel és oldott meg, megalkotta a diszkrét matematikát, a számítógéptudomány alapját. Egyike volt a történelem legtermékenyebb matematikusainak, olyan szenvedéllyel és odaadással élt tudományáért, ami még a tudósok közt is ritkaság. Publikációi mintegy 1500 cikk, csaknem 500 társszerzõvel, szinte egy nagyságrenddel múlják felül még a legtermékenyebb kortársakét is. Barátai szerint rendkívüli személyiség volt.

“Az évszázad néhány legkiválóbbja között tartjuk számon", mondta Joel H. Spencer, a New-York-i Egyetem Courant Matematikai Intézetének matematikusa. Mások véleménye: “a legjobb 10 között van."

Ernst Straus, aki együtt dolgozott Albert Eisnteinnel és Erdős Pállal, 1983-ban, röviddel halála előtt egy Erdősnek szentelt cikkében írta: “Századunkban, amikor a matematikában annyira uralkodnak az »elméleti nagyságok«, ő megmaradt a problémamegoldók hercegének, és a problémafelvetők abszolút uralkodójának." Straus szerint Erdős “a mi korunk Eulerja", utalva Leonhard Eulerra, a 18. század nagy matematikusára; akinek a nevét a matematikusok áhítattal ejtik ki.

Erdős (Engländer) Pál 1913 márciusában született Budapesten. Szülei (Anna és Lajos) mindketten matematikatanárok voltak. A vallást ugyan nem gyakorolták, zsidó származásuk később mégis tragikus eseményekhez vezetett - nevüket is ezért kényszerültek Erdősre magyarítani. Két nővérét még Pál születése előtt ragadta el az akkoriban halálosnak számító skarlát. Legkisebb fiukat szülei még a széltől is óvták - sokáig iskolába sem engedték, inkább otthon vezették be a matematika rejtelmeibe. Már három éves korában felfedezte magának a negatív számokat, amikor 100 fokból kivont 250 fokot, és kijelentette, hogy az eredmény zérus alatt 150 fok. Néhány év múlva már általa kitalált problémák megoldásával foglalkozott, például kiszámította, hogy egy vonat mennyi idő alatt érne el a Napra.

Erdős rendkívüli képességeinek köszönhette, hogy abban a korban bejutott az egyetemre. Négy évig a Pázmány Péter Egyetemen volt hallgató, a végén le is doktorált. Másodéves hallgató korában már olyan eredményeket mutatott föl, melyek nemzetközi elismerést vívtak ki számára. Meghívást kapott Manchesterbe a Louis Mordell vezette kiváló matematikus csoportba. Négy igen termékeny évet töltött Manchesterben, közben gyakran ellátogatott Cambridge-be, Oxfordba és Londonba is.

1938-39-ben igen sikeres évet töltött Princetonban az Institute of Advanced Study-ban. Intézeti ösztöndíját furcsa módon nem újították meg, ekkor kezdett el utazni. Nem tért vissza Európába egészen 1948-ig, amikor több mint egy évtized után elõször nyílt lehetõsége arra, hogy Magyarországon meglátogassa édesanyját és néhány megmaradt rokonát.

Sosem volt állandó állása, de soha nem is pályázott ilyenre. Még ha volt is egy egyéves kutatói megbízása - ami igen ritkán esett meg -, sûrûn látogatta meg máshol élõ barátait, hogy közösen dolgozzanak. Új fedél, új bizonyítás, ez volt Erdõs legendás mottója. Húszas éveitõl nemigen fordult elõ, hogy hét egymást követõ éjszakát ugyanabban az ágyban töltött volna. A 60-as évektõl jórészt az Egyesült Államokban élt, nyaranta általában Budapestre látogatott, de hosszabb idõszakokat töltött Izraelben, Kanadában és Angliában is.

Kissé görnyedten és egyszerűen, gyakran csak zokniban és szandálban járt; távol tartotta magától az élet mindennapos terheit: az állandó lakhelyet, az autóvezetést, jövedelemadó-fizetést, bevásárlást a fűszeresnél, csekkek kitöltését. Az volt a véleménye, hogy “a tulajdon csak kényelmetlenséget okoz".

Teljesen a matematikára koncentrált, egyik konferenciáról a másikra utazott egy félig üres aktatáskával, és amerre járt, leállt matematikusokkal beszélgetni. Kollégái viselték gondját, kölcsönöztek neki pénzt, gondoskodtak az élelmezéséről, ruhát vásároltak helyette, még az adóját is befizették. Viszonzásképpen bőven ellátta őket ötletekkel és kihívásokkal - megoldandó problémákkal, és ragyogó megoldásokkal.

Erdõs számos területen hatott a matematikára. Sokszorosan igazolta, hogy az elemi módszereknek megvan a maguk helye a matematikában. Az elemi ez esetben nem azt jelenti, hogy egyszerû; egy elemi bizonyítás a nagy hatású túlfinomult eszközök helyett inkább a szellemességen, ötletességen alapszik (a megvalósításhoz azonban gyakran hatalmas nehézségeket kell leküzdeni). Õ volt az elsõ, aki felismerte, hogy a véletlen módszerek nagyon hatékonyan alkalmazhatók számos olyan problémára, melyeknek semmi közük sincs a véletlenhez. Mára már közhellyé vált a matematikában, hogy a megfelelõ véletlen kiválasztásokkal megkaphatunk olyan objektumokat, melyeket explicit módon igencsak nehéz megkonstruálni, és sok modern gyakorlati számítógépes algoritmus hatékonysága is ilyen véletlen eljárás alkalmazásán múlik. Az, hogy e módszer mára elterjedt, Erdõs érdeme.

Erdõs mégis mint problémafelvetõ volt a legnagyobb. Az egész matematika történetében e téren nincs hozzá fogható.

Nyolc akadémiának volt tagja és hat egyetemnek díszdoktora. Részesült Kossuth- és Állami-díjban, neki ítélték a Szele Tibor emlékérmet. Ő volt az első magyar matematikus, aki megkapta a matematikai Nobel- díjnak tekinthető Wolf-díjat.

Az elmúlásról Erdősnek - mint minden másról - sajátos szemlélete volt: "Anyám egyszer azt mondta: 'Még te is, Pál, egyszerre csak egy helyen lehetsz.' Talán, ha egyszer elköltözöm ebből a világból, képes leszek egy időben több helyen lenni. Talán majd együtt dolgozhatok Arkhimédésszel és Eukleidésszel."

1996-ban, 83 éves korában Varsóban -ahol egy matematikai konferencián vett részt- halt meg szívroham következtében.

A világ matematikusai szerint korábban sohasem élt hozzá hasonló egyéniség. Egész élete olyan ellentmondásos volt, mint ő maga: tucatnyi szerencsétlen körülmény összejátszásának "köszönhető", hogy Erdős Pál a huszadik század egyik legnagyobb és vitathatatlanul legnépszerűbb matematikusa volt.

Forrás: kfki.hu fvt.hu omikk.bme.hu