DECEMBER 10. - AZ EMBERI JOGOK NAPJA

Az ENSZ Közgyûlése 1954-ben nyilvánította december 10-ét az Emberi Jogok Napjává, annak emlékére, hogy 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalták össze az ún. klasszikus, a polgári államok alkotmányaiból ismert politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét.

A világ összes állama ratifikálta.
A nyilatkozat az emberi jogok egyetemessé válásának kezdetét jelentette, s megnyitotta a sort az ilyen tárgyú szerzõdések, egyezmények elõtt. Bár az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a világ összes állama ratifikálta, nagyon sok ország megsérti elõírásait, emiatt legjobban a kisebbségek és a menekültek szenvednek.

A világban az ENSZ mellett regionális szervezetek egész sora próbál érvényt szerezni az emberi jogoknak, Európában az Európa Tanács, az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet.

Új intézmény az emberi jogokért
2007. március 1-jén kezdte meg működését Bécsben az Európai Alapjogi Ügynökség, amely azt vizsgálja, hogy az unióban, annak tag-, illetve tagjelölt országaiban tiszteletben tartják-e az alapvető jogokat.

A Nemzetközi Helsinki Szövetség 2006-os kampánya az emberi jogokról és a terrorizmus elleni fellépésrõl szólt, mivel napjainban sok helyen a terrorizmus elleni harc ürügyén nyomják el a legalapvetõbb jogokat.

70 százalékban problémák
A tavalyi esztendõrõl készített jelentés megállapítja: Európa, Észak-Amerika és Közép-Ázsia vizsgált országainak több mint 70 százalékában vannak problémák a vélemény- és sajtószabadság garantálásával, és közel 80 százalékában fordult elõ rendõrségi brutalitás, illetve más jogszerûtlen rendõrségi fellépés.

Az emberi jogok, amelyek az emberi méltóságban gyökereznek, mindenkit megilletnek; ez a méltóság egyfelől elválaszthatatlan az emberi élettől, másfelől mindenki számára azonos - mondta Erdő Péter bíboros, prímás a Magyar ENSZ Társaság emberi jogok napja alkalmából tartott ülésén.

Hajlamosak vagyunk abba a naiv, ám tetszetős tévhitbe ringatni magunkat, hogy az emberi jogok csak tőlünk távoli, elzárt, egzotikus országokban sérülnek. Kubában dívik a politikai foglyok rendszere, Irakban még a létbiztonság alapjai sincsenek megteremtve, és Pakisztánban kiéheztetett gyermekek dolgoznak a textilgyárak mélyén. Ezek ellen idehaza tiltakozni egyfelől nemes gesztus, másfelől a csőlátás eklatáns példája: először ugyanis a saját házunk táján kellene rendet tennünk. Nálunk minden gyermek egyenlő eséllyel választhat iskolát? Minden polgártársunk rendelkezik az emberi méltósághoz való elemi joggal? Esetleg tekintsünk a határokon túlra: olykor még a szólás- vagy véleményszabadság sem biztosított kisebbségben élő honfitársainknak.