NOVEMBER 17. - BUDAPEST ÜNNEPNAPJA

A mai Budapest 1873. november 17-én jött létre a Duna keleti partján fekvő Pest, valamint a nyugati partján elterülő Buda és Óbuda városának egyesítésével. 1950. január 1-jén a Budapest környezetében lévő települések hozzácsatolásával létrejött az ún. Nagy-Budapest, amelynek lakossága a 80-as években elérte a 2,1 millió főt.

Pest-Buda egyesítésének 100. évfordulóján, 1972-ben avatták fel Kiss István (szobrász) és Szabados Antal (építész) alkotását. A négy és fél méteres csavart bronzköpenyben allegorikus ábrázolások láthatók.
A nyitott köpenyben korona, címer, munkaeszközök, tárgyak, feliratok, jelképek utalnak a 100 évre. Körülötte a húszméteres pázsitot Budapest utcáit szimbolizáló andezitcsíkok szakítják meg.

Buda és Pest egyesítésének szükségességét sokan felvetették már Széchenyi Istvánt megelőzően is, ám kétségtelenül ő volt az első, akinek szava mögött elegendő befolyásoló erő és tekintély állt.

A "legnagyobb magyar" így írt ötletéről az 1831-ben megjelent Világ című munkájában: "Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, mely kevés év sőt hónap múlva oly megszokottan s könnyen hangzanék, mint Bukarest; s így a két város egyesülne, mely most nem a legjobb szemmel nézi egymást. Mily haszon áradna ezen egyesülésből, mily virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált, ha az országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken és oly távol Erdélytül, hanem az ország szívében tartatnék... Egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy és nem megosztott, ellentmondó szívnek." Széchenyi szavai mögött valós elhatározás állt. Nemcsak bécsi lakhelyét adta fel, hogy Pestre költözzön, de közreműködése nélkül nem épülhetett volna fel az első állandó kőhíd sem - a mai Lánchíd -, melyet 1849-ben avattak fel és ami közelebb hozta egymáshoz a két várost. Hiába azonban az erőfeszítések, Buda és Pest egyesítésére mégis éveket kellett várni. A kérdést sem a szabadságharc alatt, sem a megtorlás, majd lassú konszolidálódás éveiben nem vetették fel újra, csak a az 1867-es kiegyezés (vagy ahogy akkoriban mondták: "kiegyenlítés") után. Végül az 1872. december 22-én szentesített XXXVI. számú törvénycikk mondta ki Buda, Pest, Óbuda és a Margitsziget egyesítését ("Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesíttetnek."). Az egyesüléssel létrejött város neve annak ellenére nem lett Pestbuda, hogy Pesten majd' ötször annyian (kétszázötvenezren) laktak, mint Budán. Az utóbbi adott otthont ugyanis számos kormányhivatalnak, illetve itt magasodott a XVIII. században emelt vár is. A városok egyesülésének egy esztendős folyamata 1873. november 17-én zárult Buda-Pest Városi Tanácsa megalakulásával és első közgyűlésével.