Február 27. - Devecseri Gábor születésnapja

Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27. - Budapest 1971. július 31.) magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus.

"Mint költő a Nyugat „harmadik nemzedékének” egyik kitűnősége volt; mint tudós a magyar klasszika- filológia nemzetközi tekintélyű kiválósága; mint műfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül első az évszázadok magyar irodalmában."
Hegedűs Géza.

Tizenöt éves korában jelent meg első, Karinthy Gáborral közös kötete. 1934-ben érettségizett, egy évig magántisztviselőként dolgozott, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakára iratkozott be. Ekkor írott verseit a Nyugat is közölte. 1939-ben diplomázott, 1941-ben doktorált, 1945-ig könyvtárosként dolgozott. A háború után tanított: a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet. 1948-1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1949-től 1951-ig az Írószövetség főtitkára volt. 1953-tól a hadsereg Szabad Hazánkért c. folyóiratát szerkesztette.

1956. október 27-i nyilatkozatával a forradalom mellé állt, bírálta a kormányt, azt okolva a harcok elhúzódásáért. Október 30-án részt vett Budapest XI. kerületi munkástanácsának ülésén, ahol felolvasta egyik versét. Műveivel szerepelt a forradalom alatt a rádió irodalmi műsoraiban. Részt vett az Írószövetség november 2-án megtartott közgyűlésén, ahol elhatárolta magát az előző napon megalakított MSZMP-től. 1956 után írásaiból élt. 1971-ben Budapesten halt meg.

A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Nagy hatással volt rá tanára, Kerényi Károly, valamint Szerb Antal és Babits Mihály. Írói példaképének Kosztolányi Dezsőt tekintette. Kezdettől vonzotta az antikvitás, amelynek pályája során egyedülálló ismerője és ismertetője lett. Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül egyebek között Ovidius Átváltozások, Firdausi Királyok könyve c. művének fordítása, mintegy három tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus) magyar változata. Ő szerkesztette a teljes kétnyelvű Horatius- kiadást. Kossuth-díjjal jutalmazott Homérosz-fordításának elkészülte után a kalandos életű, saját képességeire támaszkodó, s az istenek által is kegyelt Odüsszeusz alakjában találta meg szellemi példaképét; számos művének (színműnek, esszének, tanulmánynak) ezt az átértelmezett mítoszt állítja középpontjába. Két görögországi utazása, amelyet útinaplóban is megörökített, tovább mélyítette antik vonzalmait. Költői főműve a Bikasirató (1970).

Díjai: Baumgarten-díj (1939), József Attila-díj (1952), Kossuth- (1953)

Forrás: rev.hu és zone.ee