Deák Ferenc

"A jövő áldozatokat fog tőlünk kívánni, miket meg kell adnunk, de két dolog az, mit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet: a haza függetlensége és a becsület."

DEÁK FERENC (Söjtör, 1803. október 17. - Budapest, 1876. január 28.): politikus, országgyűlési követ, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere. „A haza bölcse”. Deák e címet a kiegyezésben vitt szerepéért kapta meg honfitársaitól.

Apja jómódú középbirtokos volt. Deák kamaszkorában elveszítette szüleit; csendes, zárkózott természetűvé vált. Keszthelyen kezdett iskolába járni, a premontreieknél, később a pápai Királyi Algimnázium növendéke lett (1812-13). Innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba, ahol 1817-ben végzett. Az év őszétől a Győri Királyi Tudományakadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Ezután Pestre került joggyakornoknak, és 1823 végén kapta meg ügyvédi oklevelét.

Szabadidejében sokat olvasott és a magyar alkotmány- és jogtörténetet tanulmányozta. Kedvelte Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor költészetét, leginkább azonban Vörösmarty Mihály műveihez vonzódott. 1833-36 között - és később 1839-40-ben - Zala megye országgyűlési követe volt a pozsonyi diétán. Hamarosan az ellenzék egyik vezére lett; a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás valamint a sajtó szabadságáért küzdött. Később ő lett a liberális ellenzék vezérszónoka. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett. Politikai nézeteit tekintve Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét követnek választották. Az 1848-as áprilisi törvények elfogadása után, a Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány igazságügyi minisztere, a miniszterelnök jobb keze lett. A szabadságharc leverését követően azt vallotta, hogy ragaszkodni kell a ’48-as elvekhez, az ország alkotmányos önállóságához, így magát az alkotmányt kedvező pillanatban egy tollvonással helyre lehet állítani. 1849. után Deák neve évekig nem szerepelt a politikában. Kehidán, birtokára visszavonulva, remeteként élt. Csak 1854-ben tért vissza Pestre. Az 1860-ra összehívott országgyűlésben a mérsékelt oldal vezére lett. Azt hangoztatta: ha a császár elismeri az 1848-as törvényeket jogosnak és valóságosnak, akkor lehetséges a kiegyezés. E kérdésben még barátjával, az Olaszországban élő Kossuth-tal is szembeszállt. Következetessége és kitartása vezetett oda, hogy a kiegyezés 1867-ben csakugyan létrejöhetett.

A magyar nemzet Deák Ferenc iránti szeretetét nem csak a „haza bölcse” cím fejezi ki. A pesti nép szinte népmesei alakként tartotta számon őt. Sokan tudni vélték például, hogy nyaranként nem az otthonául szolgáló szállodában lakik, hanem reggeltől estig a Városligetben ül, ahol az egyszerű emberek is fölkereshetik panaszaikkal.

1876. január 29-én hunyt el. Deák Ferencet a nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A „haza bölcse” a Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) egyik mauzóleumában nyugszik.