Csontváry Kosztka Tivadar

Csontváry önarcképe 1900 körül
Csontváry önarcképe 1900 körül
Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. - Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.) magyar festő.

A modern magyar művészet kiemelkedő egyénisége. Évtizedekig tartó útkereső erőgyűjtést követően 1880-ban - egy állítólagos - sorsfordító hallucinációs élmény hatására határozta el, hogy festő lesz.

Szülővárosában, a mai Szlovákia területén fekvő Kisszebenben, majd Ungváron járt gimnáziumba. Később kereskedősegéd lett Eperjesen. Ezt követően Szerednyén, apja falusi patikájában segédkezett, gyógynövényeket gyűjtött, majd Léván és Losoncon gyakornokoskodott; Léván általános gyógyszerkönyvet írt.

Budapesten szerzett gyógyszerész oklevelet és egyéves önkéntesi idejét hasznosítva jogot hallgatott a pesti egyetemen, s a főváros polgármesteri hivatalában volt helyettes díjnok. Az egyetemi ifjúság élén részt vett az 1879-es szegedi árvíz mentési munkálataiban.

1880. október 13-án Iglón, belső késztetésre, érdeklődése a festészet felé fordult, egy víziója tette nyilvánvalóvá számára művészi elhivatottságát. Tanulmányutakon kezdett ismerkedni a művészetekkel. Hazatérve azonban továbbra is gyógyszerészként tevékenykedett, előbb Eszéken, később Szentesen. Végezetül 1884-ben, a Losonc melletti Gács községben nyitotta meg patikáját. Az itt eltöltött tíz esztendő során, számos cikket, jórészt közművelődéssel foglalkozó írást publikált a helyi sajtóban. Eközben a patikát felvirágoztatta, majd bérbe adta, ezáltal anyagilag függetlenül, immáron teljesen a művészetnek szentelhette magát.

Csontváry: Magányos cédrus
Csontváry: Magányos cédrus
Művészeti tanulmányait azonban csak 1894-ben kezdte meg Münchenben. Otthagyta állását, és különböző mesterektől ( Hollósy Simon magániskolája, Karlsruhe, majd 1896-ban Párizsban a Julian Akadémia) festészetet tanult.

A művészpálya mindössze másfél évtizedbe sűríthető, az első festmény 1893-ra, az utolsó 1909-re datálható. Első képeit 40 évesen készítette. Technikáját Németországban és Franciaországban csiszolta, majd Itáliában, Dalmáciában és Nyugat-Európában járt. Elment Egyiptomba, Palesztinába és Görögországba is, hogy ihletet kapjon, illetve tanulmányozza a múzeumok anyagait. A Közel-Kelet egzotikus tájaira is eljutott, s mindenütt azt a "nagy motívumot" kereste, amelyet életműve alapjának tekintett volna.

Műveit először 1905-ben Budapesten, majd két évvel később Párizsban mutatta be, a várt siker azonban elmaradt. Miután kiállításai nem kaptak kellő visszhangot, 1909-ben szakított a festészettel. Képeit 1919-ben bekövetkezett halála után Gerlóczy Gedeon építészmérnök találta meg Budapesten. Festészetének jelentőségét csak jóval halála után ismerték fel, művészete az 1958-as brüsszeli világkiállításon aratott nagy nemzetközi sikert, posztumusz Grand Prix-díjat kapott.

Forrás: wikipedia.org; artportal.hu; kieselbach.hu; kpluna.hu