Február 22, - Bornemissza Péter születésnapja

Bornemisza Péter (Abstemius) (Pest, 1535. február 22. - Rárbok, 1584 tavasza) evangélikus lelkész és szuperintendens, író, Balassi Bálint nevelője.

Pest és Buda 1541-es török kézre kerülése után árvaságra jutott. Élt Váradon, Kassán, Huszton, majd európai tanulmányútra indult. Megfordult Itáliában, Németországban, Bécsben.

Wittenbergben Melanchthont hallgatta. A bécsi kancelláriai íródeákság után 1563-ban elhagyta a világi pályát. Zólyomi udvari prédikátorként a 16. század legjelentõsebb magyar költõjének, Balassi Bálintnak volt a nevelõje, majd Csallóközben lelkész, superintendens lett. Többször vitázott a katolikusokkal, mozgalmas életpályája során nemegyszer fogságba vetették. Világi íróként indult: búcsúverset írt, lefordította Szophoklész Élektráját. Saját nyomdájában nyomtattatta ki hitépítõ mûveit: a protestáns humanista szellemû postillás köteteket, kátét, agendát. Énekeskönyve egyedülálló módon nemcsak gyülekezeti énekeket, hanem a magánájtatosságot szolgáló prédikációs énekeket, bibliai históriákat is tartalmazott. Ördögi kísírtetekrõl címû mûve kendõzetlenül tárta fel kora társadalmának valamennyi bűnét, ezért élete végén el kellett hagynia Csallóközt. Balassi István birtokán talált menedéket.

Bornemisza Péter a magyar protestanizmus egyik legnagyobb alakja volt, a feudális urak bátor ostorozója, szigorú társadalomkritikus, énekszerző. Nagy hatású prédikációs gyűjteményeivel a régi magyar próza kiemelkedő és egyik első képviselője, elindítója.

Szophoklész Elektrájának prózai átdolgozásával, a Magyar Elektra megalkotásával teremtett egy olyan magyar tragédiát, amely mind nyelvében, mind pedig dramaturgiai felfogásában előzmény nélküli, önálló európai rangú, színvonalas mű.

A Bornemisza felfogásában előadott ókori történetben nem nehéz megtalálni a párhuzamot az akkoriban német-római császárrá is választott bécsi székhelyű magyar és cseh király, I. Ferdinánd és az akkori magyar főúri környezet, illetve az antik környezet között.

Az önálló magyar nyelvű színjátszás hiánya miatt a mű elvesztette prioritásait, gondolatisága jobbára ismeretlen maradt, értékei feledésbe merültek. A mű sokáig elveszettnek hitt alkotásként volt ismert, mígnem hosszú idő után, egy németországi könyvtárban bukkantak rá, egy eredeti példányára,

Másik jelentős prózai műve, az öt kötetben kiadott prédikációit tartalmazza. Az első kötetekben még inkább bibliai magyarázatokat vetett papírra, addig a későbbi kötetek már inkább személyes hangú, saját élményvilágból építkező elbeszélő-jellegű prózai példabeszédek.