November 29. - Bem Józsefet nevezik ki a honvédsereg főparancsnokává

1848. november 29-én Kosssuth Lajos és az Országos Honvédelmi Bizottmány Bem József, lengyel emigráns katonát nevezte ki tábornoki rangban az Erdély határára szorult honvédsereg főparancsnokává.

Bem József 1794 március 14-én született Lengyelországban. Fiatalon a katonai pályát választotta. Varsóban a katonai akadémián végzett. Mint főhadnagy harcolt a napóleoni háborúkban, hősies magatartásáért 1813-ban megkapta a francia becsületrendet. Az 1830-31-évi lengyel felkelés egyik katonai vezetője. Különösen az osztrolenkai csatában tűnt ki, mint tüzérparancsnok. A felkelés bukása után Párizsba emigrált. s ott élt 1848-ig.

1848-ban Bécs védelmét irányitja, az október 6-i bécsi forradalom katonai parancsnoka volt tábornoki rangban. Mesterien szervezte és irányította Bécs védelmét, de a császári túlerő győzött. Ekkor magyarországra jött és Pozsonyban felajánlotta szolgálatait Kossuthnak, aki az erdélyi hadak főparancsnokává nevezi ki.

Bem altábornagy határozott intézkedéseivel rövid idő alatt újrarendezte a szétzilált, Erdélyből szinte teljesen kiszorult - a csucsai szorosnál álló - erdélyi hadsereget (tavasztól VI. honvéd hadtest) -, majd Puchner tábornok, erdélyi főhadparancsnok támadását visszaverve ellentámadásba ment át, és gyors hadmozdulatokkal karácsonykor elfoglalta Kolozsvárt. Ezzel kelet felől biztosította az Alföldet, és lehetővé tette, hogy Windisch-Grätz támadása elől a kormány Pestről Debrecenbe helyezhesse át székhelyét. Januárban Karl Urban ezredes csapatait üldözve betört Bukovinába, majd felszabadította Székelyföldet, ahol kiegészítette haderőit. Ezt követően, egy váratlan mozzanattal Puchner háta mögé került és elfoglalta Nagyszebent. Miután Puchner kérésére a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok Lüders vezetésévél - jóval Paszkevics hadműveleteinek megkezdése előtt - benyomultak Erdélybe és bekerítés fenyegette, a vízaknai és a dévai csatákban február 4. és 8. között áttörte a kialakuló gyűrűt. Már február 9-én ismét támadásba ment át, Piskinél legyőzte az egyesült osztrák-orosz haderőt, és ismét Székelyföldre vonult. A Piskinél vívott csatában és a győzelemben, akárcsak Szeben városa bevételében, döntő szerep hárult a Gál Sándor ezredes által, az első székely határőrezredből a Bem táborába vezényelt három csíki zászlóaljnak. Ezt követően az orosz és osztrák csapatok elhagyták Erdélyt, Bem pedig elfoglalta Brassót.

A második orosz beavatkozás után, a kezdeti sikerek ellenére, július 31-én a segesvári csatában vereséget szenvedett, hadserege teljesen szétzilálódott.

Erdély elvesztése után Aradon találkozott Kossuthtal, aki - miután Görgeiben nem bízott, Dembinszky pedig ismételten bebizonyította alkalmatlanságát - a magyar csapatok főparancsnokává nevezte ki. Augusztus 9-én azonban Temesvárnál csapatait Haynau teljesen szétverte. A csatában egy ágyúgolyótól megbokrosodott lova levetette a hátáról, a balesetben eltört a kulcscsontja.

A világosi fegyverletétel után Törökországba menekül. Felveszi a muzulmán hitet es 1850-ben Aleppo kormányzójaként hal meg. December 10-én e mondattal lehelte ki a lelkét halálos ágyán: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel…”

Bem apó nagyszerű szabadsághős, nevére méltán büszke a két baráti nemzet: lengyel és magyar.