Bél Mátyás

Bél Mátyás (Matej Bel, latinosan: Matthias Bxelius; Ocsova, 1684. március 24. - Pozsony, 1749. augusztus 29.) szlovák és magyar író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós.

Bél Mátyás pietista polihisztor, a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme. Nevét és alakját mára a feledés homálya borítja. Sírját sem látogathatjuk, eltűnt a temetővel együtt Pozsony városában (helyére házsort építettek). Pedig nem sokkal halála után, ezt a szép címet kapta: "magnum decus Hungariae" vagyis Magyarország nagy dísze, kis túlzással még koronának is fordíthatjuk.

Kalandosnak is mondható élete a Zólyom megyei Ocsova községben indult 1684. március 24-én. Szülei egyszerű emberek voltak, édesapja a község mészárosa volt. Tanulmányait Losoncon kezdte, majd Alsósztregován, Besztercebányán, és Pozsonyban, az evangélikus líceumban folytatta. Ezután a pápai református főiskola következett, majd a kiemelkedő tehetségű fiú segítséggel külföldre indult. Halleba ment teológiát, orvostudományt és állattudományt tanulni (1704- 1707). Itt került baráti viszonyba August Hermann Franckéval, a pietizmus szellemi vezérével, s így lett maga Bél is pietista. Ez az irány az "ortodoxizmussal" - "dogmaticizmussal" szemben az élő hitet és az igaz keresztyén életet hangsúlyozta. A keresztyénség lényege nem a tanítás, vagy éppen a hadakozás a "tévtanítókkal" szemben, hanem a szívbeli hit megélése, vallották.

Külföldi útja egészen a Magdeburg melletti Bergenig vezette, ahol gimnáziumi igazgató lett. De mikor "városa", Besztercebánya hívta, hazajött. Lelkész és tanár volt egyszerre, s az iskolát fel is virágoztatta. Itt történt hogy egy császári tiszt - mint Rákóczi-szimpatizánst - ki akarta végeztetni, de megmenekült. Ez 1709-ben volt, a napot ettől "második születésnapjaként" ünnepelte.

1714-ben meghívták a pozsonyi evangélikus gimnázium rektorának. 1716-ban megnősült, a házasságából nyolc gyermeke született. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, amely tisztet 30 évig viselte, pozsonyi lelkészként és esperesként dolgozott haláláig.

Ekkor lett Pozsony igazán a magyar tudományos élet egyik fellegvára, a tanulók száma megkétszereződött, és szokás lett a tehetségesek között, hogy itt fejezték be tanulmányaikat. Ezen az életúton lett az ocsovai hentes fiából Magyarország ékessége.

Korának kiemelkedő tudósa volt. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészeti, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége. Mint pedagógus, messze előremutató új elveket vezetett be. Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett, habár ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber. Elsőként foglalkozott - tudományos felkészültséggel és alapossággal - a magyar rovásírás tanulmányozásával - "szkíták-hunok rovásírásáról" címmel -, valamint sokat tett a magyar irodalmi nyelv művelése terén is. A Károli-féle Biblia újszövetségi részének egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította. Bármennyire is jelentős, amit Bél Mátyás pedagógiai vagy filológiai működése során létrehozott, maradandót a történelem- és földrajztudomány területén alkotott.

Fő műve, a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca, vagyis "Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése" (Bécs, 1735, 1736, 1737, 1742, 1749?). Ez a mű tíz vármegye (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont, Moson) leírását tartalmazza Mikoviny Sámuel térképeivel. Szepes vármegye leírását Bél már korábban, a Notitia tervezetét bemutató Hungariae Antiquae et Novae Prodromus (Nürnberg, 1723) című munkában közölte. E kötetek részletes ismertetést adtak az országról. A történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvözése, a táj, környezet, történelem és ember kölcsönhatásának modern szemlélete mutatkozik meg bennük. Megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg. Sokan támogatták, de voltak, akik akadályozták, sőt, kémkedéssel is meggyanúsították. Batthyány József kalocsai érsek vette pártfogásába, megnyerte számára Pállfy Miklós nádor támogatását is, aki felszólította a törvényhatóságokat Bél munkájának segítésére. Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott. Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról, ezúton azonban a munkának csupán négy kötete jelent meg 1735 és 1742 között. Bél Mátyás haláláig a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca anyagának mintegy harmada jelent meg nyomtatásban, összesen 2693 oldal terjedelemben. A mű nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt. Ezt a szerző örököseitől Batthyány József gróf, kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett, így részben használhatatlanná vált. A megmaradt részek az esztergomi káptalan és a budapesti Széchényi könyvtár birtokában találhatók.

Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban elsőként vetette fel egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát és az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő Nova Posoniensia is az ő kezdeményezéséből született, amely az oktatás segítését tűzte ki elsődleges céljául. A lap azonban hamar a jezsuiták tulajdonába került és nemsokára meg is szűnt. Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a "dulcis cara Pannonia" megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére. Kosáry Domokos felsorolta, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mind-mind beletartozott kutatása kereteibe s ezek egyikét sem lehet művelni Bél nevének és eredményeinek említése nélkül.

III. Károly császár háromszor is fogadta, sőt nemességgel is megtisztelte őt. XII. Kelemen pápa pedig 1736-ban megajándékozta őt egy aranyéremmel, amelyen a megajándékozott képe volt.

Az emlékezésen túl mit tanulhatunk Bél Mátyástól? Évtizedekig arról hallottunk, hogy a hit és tudás két külön, egymással szemben álló ügy. Bél Mátyás élete az ellenkezőjét bizonyítja: nála a hit és tudás nem zárták ki egymást, sőt így lett élete teljessé - a kettő egységében. A hit és tudás egységéhen lehet életünk teljessé, s ha "hazánk díszei" nem is, de annak szolgálói mi is lehetünk így a magunk helyén és ma is.

Forrás: mult-kor.hu; church.lutheran.hu