I. Béla királlyá koronázása

1060. december 6-án Székesfehérott magyar királlyá koronázták az árpádházi herceg, a megvakított Vazul fiát, Bélát.

1015-20 körül született. Apja megvakíttatása után egyes vélemények szerint Szent István menekítette ki a hercegeket az országból, más vélemények szerint egyenesen István száműzte őket. Béla Lengyelországba ment, ahol vitézségével kiérdemelte a "Bajnok" melléknevet és feleségül kapta II. Mieszko fejedelem leányát, Richezát. lengyel hercegi rangot kapott és egy ideig kormányzóként is működött. András és Levente Kijevben állapodott meg. András bölcs Jaroszlav fejedelem lányának, Anasztáziá¬nak lett a férje. András és Béla új, ideiglenes hazájukban már bizonyosan keresztény hitre tértek, Levente azonban haláláig pogány maradt.

1046-ban a Péter király ellen szervezkedő magyar urak hazahívták a hercegeket Kijevből. A hercegek legyőzték Pétert, és András lett a király. Péter elűzése miatt a német császár 1051-ben és 1052-ben Magyarországra támadt. Az ellenséges hadi készületek hírére a reálpolitikus András már 1048-ban hazahívta Lengyelországból vitéz katona hírében álló öccsét, (Bajnok) Bélát, és az ország területének mintegy harmadán önálló hercegséget (kormányzást) biztosított neki. Béla valóban ki is tüntette magát a németek elleni harcokban. Az 1051-es hadjáratban a magyar védősereg a felperzselt föld stratégiáját alkalmazta. A Vértes hegységig előrenyomult, kiéhezett ellenséges sereg csúfos vereséggel távozott. A Német-római Birodalom és Magyarország közti viszony csak akkor fordult jóra, amikor András két évvel III. Henrik császár halála után, 1058-ban ötéves fiát, Salamont eljegyezte a császár lányával, a 11 éves Judittal, az új német király, a nyolcéves N. Henrik nőtestvérével.

A furfangosságával kitűnő András királynak és a vitéz Béla hercegnek az ország üdvére szolgáló együttműködése az 1050-es évek végén megbomlott. Andrást szélütés érte, hordszéken kellett szállítani. 1057-ben királlyá koronáztatta Salamont, amit Béla igen rossz néven vett (hiszen András fiai születése előtt halála esetére neki ígérte oda a trónt). Ráadásul mindkettejük bizalmas hívei közt szép számmal voltak "konkolyhintők", akik egymás ellen hangolták a két (befolyásolhatónak bizonyult) testvért. Salamon megkoronázása után Béla Lengyelországba menekült, s onnan hozott segélyhadára támaszkodva fegyverrel indult András király ellen, aki közben német segítséget szerzett. Az 1060-as év véres belharcaiban Béla legyőzte a királyt. András súlyos sérülésekkel esett öccse fogságába. Zircre vitték, ahol meghalt. Bélát Székesfehérvárott királlyá koronázták, miközben Salamon német rokonaihoz menekült.

Béla rövid országlása alatt megbocsátó bánásmódot tanúsított bátyja volt híveivel szemben, sőt- minden faluból két-két vént hívatván - országos gyűlést hirdetett Székesfehérvárra, hogy a nép kívánságait meghallgathassa. Váratlanul azonban hatalmas tömeg gyűlt össze, amely az 1046-os pogánylázadás vezetőjének, Vata fia, Jánosnak az irányításával a keresztény papok megölését és az ősi pogány szokások visszaállítását követelte. Béla csapataival szétszóratta a mozgalmat.

Béla egy sereg olyan intézkedést is tett, amelyek növelték népszerűségét: jó pénzt veretett, csökkentette az adókat. Mindent megtett a német támadás megelőzésére. Mindhiába: a német sereg megindult Magyarország ellen. Hadi készületei közben Béla királyra a dömösi kúriában rászakadt a trónus (Micsoda végzetes baleset! Tényleg baleset volt, vagy merénylők műve...?) A király sebesülten is az ország védelmére vonult seregével. A Rábca közelében, a Kőris-pataknál maradék ereje is elhagyta, 1063. szeptember 11-én meghalt. Az általa alapított bencés monostorban, Szekszárdon temették el. Három fia, Géza, László és Lambert a németek és Salamon serege elől a lengyelekhez menekült.

A képen I. Béla ábrázolása Túróczi krónikájának augsburgi kiadásából.