Június 23. - A bécsi béke - 1606.

"Az 1606. június 23-án aláírt bécsi béke a hazai rendiség alaptételeinek megfogalmazása és a bécsi udvarhoz való viszony rendezése is volt, melyben a rendek — kortársaihoz mérten meglehetősen széles — politikai lehetőségeit rögzítették."

(H. Németh István)

Bocskai István fejedelem képviselői és II. Rudolf császár és magyar király megbízottai között 1606. június 23-án hosszas egyeztetések után Bécsben megkötött béke. I. Rudolf a magyarokkal méltányosabb bánásmódot képviselő Mátyás főherceget (a későbbi magyar királyt (1608-1619)) bízta meg a tárgyalásokkal.

A béke és annak háttere az egész korszakra (16-17. század) jellemző problémákból táplálkozott. A Magyar Királyság ekkor két nagyhatalom, a Habsburgok vezette tartományok, valamint a Német-római Birodalom, illetve az Oszmán Birodalom között képzelhette el politikai létét. A királyság védelmét egyedül úgy lehetett biztosítani, hogy a Magyar Királyság többé-kevésbé e birodalmak egyikébe (és ez csak a Habsburgok vezette államalakulat lehetett) tagozódik be, hiszen az ország védelmi kiadásai jócskán felülmúlták annak belső jövedelmeit.

Másrészt a magyar rendi politizálás egyik legnagyobb ütőkártyája az „örök ellenség", az Oszmán Birodalom volt. Már Szapolyai János és I. Ferdinánd közti küzdelem idején bebizonyosodott, hogy a magyar trónkövetelő legnagyobb támaszát a török haderő jelentheti. A 16. század közepétől ezt a szerepet már konszolidáltabb formában a félvazallus Erdélyi Fejedelemség tölthette be. János Zsigmond, majd Báthori István fejedelmek idején kezdődött ez a folyamat, de valódi politikai „programmá" csak a Bocskai István vezetésével kirobbant felkelés idején vált.

A felkelés kirobbantásában a tizenötéves háború pusztításai, az Erdélyi Fejedelemség bizonytalan politikai belpolitikai helyzete, a Rudolf magyar király által elindított erőszakos rekatolizáció, illetve a török elleni hadakozás költségeinek biztosítása miatt is elindult birtokelkobzások mind nagy szerepet játszottak. A felkelés élére a volt váradi kapitány, az ekkor már (nem véletlenül) a törökkel való lepaktálás vádja alá került Bocskai István állt. Bocskai sikeres hadjáratai adták meg azt a politikai hátteret, amely a főként Illésházy István és Thurzó György által tető alá hozott béke megkötését tette lehetővé.

Jelentősen megerősítette a magyar rendek pozícióit, hiszen biztosította a szabad vallásgyakorlatot; lehetővé tette, hogy a rendek a következő országgyűlésen ismét nádort válasszanak (ami 1608-ban Illésházy István személyében meg is történt); garantálta a Szent Koronának, mint az ország jelképének Magyarországra hozatalát; kimondta, hogy a legfontosabb magyarországi tisztségeket magyaroknak adományozzák; a szabad királyi városok megtarthatták régi kiváltságaikat stb. A protestáns vallásgyakorlatot biztosították, de a katolikus egyház birtokai és közjogi állapota sértetlen maradt. A jezsuiták kiűzése helyett azok birtokszerzését tiltották meg.

Ugyanakkor maga Bocskai és férfiági utódai életükre megkapták Erdélyt és a hozzá tartozó Részeket, valamint Ugocsa, Bereg és Szatmár megyéket és Szabolcs vármegye azon részét, ahol a felkeléshez elsőként csatlakozó hajdúkat letelepítették). Mindemellett a szerződés kimondta, hogy a törökkel is békességet kell kötni. Ez azután novemberben a zsitvatoroki békeszerződéssel valósult meg.

Az 1606. június 23-án aláírt bécsi békében átengedték Bocskainak és vér szerinti fiú utódjának a Tiszántúl egy részét (Ung, Bereg, Szatmár vármegyéket, Tokaj várát, és Szabolcs vármegye azon részét, ahol a felkeléshez elsőként csatlakozó hajdúkat letelepítették), és az Erdélyi Fejedelemség önállóságát is elismerték. A protestáns vallásgyakorlatot biztosították, de a katolikus egyház birtokai és közjogi állapota sértetlen maradt. A jezsuiták kiűzése helyett azok birtokszerzését tiltották meg. A nádor tisztének betöltését szavatolták (1608-ban e tiszt betöltője Illésházy István lett), de a kamarákat természetes módon nem törölték el. A bécsi béke ezzel a következő évszázadra döntően meghatározta a magyar politikai életet, főként azzal, hogy lehetőséget nyújtott az erdélyi fejedelmeknek a beavatkozásra a bécsi udvar és a magyar rendek viszonyába. Erdéllyel a rendek is erős ütőkártyát kaptak a kezükbe, ami számukra olyan hátországot biztosított, ami fenntartotta befolyásukat egy olyan korszakban, amikor Európa-szerte a rendiség meggyengülésének lehetünk tanúi. A béke cikkelyeit a már idézett 1608. évi országgyűlésen immáron az elégedetlen osztrák tartományok, valamint a cseh és morva rendek támogatásával, illetve a Rudolf állapota miatt kialakult politikai krízis okozta válság megoldását elérő Mátyás főherceggel történő kiegyezés segítségével sikerült beiktatni, és rendelkezéseit végrehajtani.

Forrás: mol.gov.hu; sagv.gyakg.u-szeged.hu; mek.niif.hu

Kapcsolódó cikk: Bocskai István erdélyi fejedelem születésnapja