Február 10. - Batthyány Lajos születésnapja

Batthyány Lajos (Pozsony, 1807. február 10. - Pest, 1849. október 6.) liberális nagybirtokos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke.

Édesapját korán elvesztette, anyja nem törődött vele, ezért egy bécsi intézetben nevelkedett. Tizenhat éves korában a hadseregbe lépett és csak olaszországi garnizon-élete alatt mint huszárhadnagy pótolta nevelésének hiányait. Jogi vizsgát is tett a zágrábi akadémiánálA zágrábi akadémián jogi tanulmányokat folytatott.   1831-ben átvette az ikervári birtoka irányítását. Nyugat-Európában megismerkedett a fejlett polgári államok viszonyaival. Birtokain korszerű gazdálkodást folytatott.

1834-ben Pozsonyban házasságot kötött a 18 éves Zichy Antóniával. 1830-tól felsőtáblai tag a reformországgyűléseken, és néhány évvel később már a főrendi ellenzék egyik vezető alakja. 1841-ben az Iparegyesület, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnökévé választották.

1848 március elején már nem volt kétséges, hogy ha megalakulhat a magyar kormány, akkor annak vezetője csak Batthyány lehet. Március 17-én V. Ferdinánd kinevezte miniszterelnökké. Bár alkotmányos monarchista volt, a pillanat kínálta lehetőséget igyekezett azonnal kihasználni: egyik legelső intézkedéseként körlevélben utasította a hatóságokat a jobbágyfelszabadítás haladéktalan kihirdetésére - még a törvény királyi jóváhagyása előtt. Szimbolikus jelentőségű, hogy a forradalmi törvények királyi szentesítésének napján, április 11-én tette le a kormányfői esküt. A kormány legsürgősebb teendői közé tartozott a honvédelem megszervezése és az állami élet anyagi alapjainak biztosítása. ... miniszterelnöksége alatt történt a király jóváhagyásával a nemzetőrség és az első tíz honvédzászlóalj felállítása, valamint Kossuth bankjegykibocsátása.

Batthyány nehéz helyzetbe került, midőn Jellachich és a szerbek fegyverkeztek, az udvar magatartása egyre kétségesebbé vált és az országban mély gyökeret vert a bizalmatlanság. A törvény teljes keresztülvitelében találta az egyedüli mentő eszközt. E célból több izben utazott Innsbruckba, hogy Ferdinánd királyt rábirja Jellachich eljárásának elítélésére és hogy Budára, a kir. székvárosba hivja a nemzet nevében az uralkodót. Mint Ausztriával szemben, úgy tartotta fenn e lojális álláspontot magában a kabinetben is, különösen Kossuth-tal szemben. De bár a kormány nagy többsége Batthyányval tartott, a miniszterelnök éppen a leglényegesebb kérdésben, az Olaszországba küldendő hadi segítség ügyében kénytelen volt engedni és a kormánypárti többség is mindinkább Kossuth befolyása alá jutott. Bár így politikája, melyet a legnagyobb nehézségekkel szemben következetesen akart végrehajtani, teljesen zátonyra jutott, Batthyánynak igen nagy része van a szabadságharc és különösen a hadsereg szervezésében. Mint helyettes honvédelmi miniszter, Mészáros Lázár távollétében, ő szervezte a nemzetőrséget és különösen a honvédséget. Midőn az országgyülés követsége Bécsben nem nyert kielégítő választ és Jellachich szept. 9-én betört az országba Batthyány lemondott. Uj kormány alakítása volt szándéka, melyből Kossuth kimaradt volna és a nádor csakugyan őt bizta meg a kabinet alakításával. De Bécsben már nem erősítették meg, Budapesten pedig, mint a szept. 11. és 13-iki határozatok mutatják, egészen Kossuth kezébe jutott a hatalom. Batthyány a két véglet közt ragaszkodik ideiglenes állásához, hogy hazáját a teljes anarchiától megvédení segitse. Arra törekedett, hogy az önállóság biztosítása mellett az országot az alkotmányosság talaján is megtartsa, nehogy az udvarnak ürügy kínálkozzék a nyílt beavatkozásra. Csak Lamberg kinevezése alkalmával mentette őt fel a király hivatalából. Amig Lamberg Budapestre jött és itt szörnyü halált szenvedett, Batthyány Jellachich táborában járt és annak ellenében, a martonvásári táborban megütközésre igyekezett birni a magyar seregnek még habozó tisztjeit. Csak Bécsben értesült lemondása elfogadásáról. Nem is ment vissza Pestre, birtokaira vonult vissza, ahol Vidoss József seregében harcolt Teodorović csapatai ellen. Okt. 11-én lováról lebukott és karját törte.

Felgyógyulása után Pestre ment és ott ismét a béke érdekében igyekezett működni. Ellene volt az országgyülés Debrecenbe költözésének, pártot igyekezett szervezni és midőn Windischgrätz herceg a fővároshoz közeledett, tagja volt a küldöttségnek, melyet az országgyülés alkudozás végett a csász. fővezérhez küldött. A herceg nem alkudozott, B.-t maga elé sem bocsátotta és őt néhány nappal később, 1849 jan. 8. Pesten elfogatta. B. mint magyar főúr csak országos biróság előtt akar felelni, mint miniszter a törvény értelmében csak az országgyülésnek volt felelős. Annyira bizott ártatlanságában, hogy midőn Laibachba vitték és Sárváron, majd Cilliben a nép fel akarta őt szabaditani, ő maga csendesítette le az érte buzgólkodókat. Laibachban Deák Ferencet kérte magának ügyvédül, de midőn ezt nem engedték, maga irta meg védő iratát. Azt a vádat, mintha előidézője lett volna a bécsi forradalomnak és Latour megöletésének, oly tökéletesen megcáfolta, hogy azt a hadi törvényszék maga is elejtette. Még akkor is felajánlotta szolgálatát a győztes, függetlenségét kimondó nemzetnek kibékítésére. Laibachból Olmützbe vitték és ott több évi hadi fogságra ítélték, azután Schwarzenberg Felix herceg felszólítására halálos ítéletet mondottak ki fölötte, de egyuttal kegyelemre ajánlották, mivel tetteit a sulyos körülmények igazolták. A rendes eljárás szerint ez az itélet megkegyelmezését vonta volna maga után. E helyett azonban Pestre hozták, hol julius óta Haynau parancsolt mint a császár alteregoja. Komárom kapitulációja után, okt. 5-én kihirdették előtte a halálos itéletet. Bűnei gyanánt a pragmatika szankció megsértése, az alkotmány felforgatása, a felkelők sorában való harcolás, az országgyülésbe való visszatérése voltak felsorolva. Mint felségsértő elveszti egész vagyonát és kötél által való halálra itéltetik. E borzasztó itélet annyival sujtóbb volt Batthyányra nézve, mert bizton várta szabadulását és neje és gyermekei az utolsó napokban gyakrabban meglátogathatták. A büszke főurat különösen sértette a halál megalázó neme. Egy rejtett kis tőrrel okt. 5-ének éjjelén mély sebeket ejtett nyakán és mellén, úgy hogy majdnem elvérzett. Bágyadtan, de törhetetlen lélekkel ment a vesztőhelyre, (az ujépület ötödik szárnya előtt,) maga szólt a vadászoknak, hogy tüzeljenek (1849 október 6.).

Néhány nap múlva a pesti ferences templom kriptájában helyezték el holttestét, majd a kiegyezés után, 1870. jún. 9-én országos gyász közepette szállították át a Kerepesi temetőben emelt mauzóleumba. Halála helyén örökmécses hirdeti emlékét.

A szabadságharc minden áldozata közt az ő sorsa keltett legnagyobb részvétet az egész művelt világon. Benne nem a forradalmárt sujtották, hanem a lojális, de hazája törvényes jogáért élő-haló föurat. Halálát sokan egyenesen udvari ármánynak, személyes gyülöletnek tulajdonították, bár fényes és felelős szerepe magában is eléggé világossá teszi annak okait.

Forrás: mek.iif.hu, kislexikon.hu.