Áprily Lajos

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. - Budapest, 1967. augusztus 6.), József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.

Idős szülők egyetlen gyermekeként született Brassóban 1887-ben. Szülőföldjének azonban Parajdot tekinti, ahová két és fél éves korában költöztek, ahová apját, idősebb Jékely Lajost helyezték. A falu a székelyföldi Sóvidéken fekszik, a Kis-Küküllő forrásterületén. Sóhegyeit sok kiránduló keresi föl. A Hargita, a Gyilkos-tó sincs messze Parajdtól. Ez a táj meghatározó szerepet kapott Áprily költészetében. Később Kolozsvárra költöznek, ahol folytatja iskolai tanulmányait. A parajdi emlékek azonban élete végéig elkísérik, hiányzik neki a falu. A kolozsvári diákélet forgataga némiképp feledteti az elszakadást. Ezen időszak derűs történetei jelennek meg a Fecskék, őzek, farkasok című kötetben. Nem volt különösebben jó tanuló, leginkább az irodalmat kedvelte, s már ekkor érdeklődött a versírás fortélyai után.

A Kisfaludy Társ. (1930), az MTA (l. 1934, tagsága megszűnt 1949, helyreállítva 1989) tagja. József Attila díj (1954).

1909-ben a kolozsvári egyetemen német szakos tanári oklevelet szerzett. 1909-től a nagyenyedi kollégium tanára.
1911-ben feleségül vette Schéfer Idát.
1907-től jelentek meg versei, de az erdélyi irodalom élvonalába csak Falusi elégia (Erdélyi Szemle, 1919-20.) c. versciklusával került be, amely megszerezte számára Kós Károly, Reményik Sándor és Sipos Domonkos barátságát is.
Néhány verse 1918-ban megjelent az Új Erdély c. lapban, itt használta először az Áprily Lajos nevet.
1919 után munkássága az anyanyelvi oktatás fenntartására, a nemzeti műveltség értékeinek megőrzésére irányult, miközben kereste az együttélés a román és a magyar nép számára egyformán előnyös lehetőségeit.
1923-ban Dijonban francia nyelvtanári oklevelet szerzett. 1924-től a kolozsvári Ellenzék vasárnapi irodalmi mellékleténekszerkesztője (rövid ideig Kuncz Aladárral).
1929-ben áttelepült Magyarországra.
1929-34-ben a Lónyay u. ref.gimn. tanára
1929-38-ban Ravasz Lászlóval együtt a Protestáns Szemle szerk.
1934-43-ban a bp-i Baar-Madas Leánynevelő Int.ig. 1943-ban iskolájában a zsidótörvényeket nem volt hajlandó végrehajtani, és lemondott tisztségéről. 1945 után visszavonultan élt a Visegrád melletti Nagyvillámdűlő völgyében levő házában. Magányosságra kárhoztatott egyénisége nyilvánul meg az erdélyi táj ihlette, nagy formai műgonddal írt verseiben. Főként angol, francia, kínai, lengyel, német és orosz költőktől fordít, nagy lélegzetű fordításai közül a legsikerültebb Puskin Anyeginjének magyarra átültetése. (Új magyar életrajzi lexikon I, Magyar Könyvklub 2001.)

Áprily ma már beletartozik klasszikus költőink névsorába, visegrádi sírjához ki-kijárnak hajdani tanítványai, verseinek kedvelői, egykori barátai, hogy tiszteletadóan idézzék fel hibátlan művészetét és szeretetre méltó emberségességét.

Felső képünkön Moldovan Gyula festménye a költőről a parajdi emlékházban, alul ugyanitt az emlékmű.