Apor Vimos vértanú püspök
Dr. báró altorjai Apor Vilmos (Segesvár, 1892. február 29. - Győr, 1945. április 2.) boldoggá avatott püspök.
A neves arisztokrata altorjai Apor család Erdélyből származik. Eredetét a hagyomány a honfoglaláskori székelyek választott vezéréig és főpapjáig, Opour rabonbánig vezeti vissza.
Édesapja idősebb Apor Gábor régi székely nemesi család sarja, édesanyja Pálffy Fidélia. A kilenc testvér között ő a második legfiatalabb. Három éves korában szüleivel Bécsbe költöztek, hatéves volt, amikor édesapja váratlanul elhunyt.
Tanulmányait a jezsuitáknál végezte, az első éveket Kalksburgban, majd Kalocsán.
A papi hívatáshoz már kisgyermek korától vonzódott. Érettségi után azonnal elkezdte tanulmányait a győri szemináriumban, folytatta az innsbrucki egyetemen, ahol teológiai doktorátust szerzett. 1915. augusztus 24-én szentelték pappá.
A nagyváradi egyházmegye papjaként előbb Gyulán volt segédlelkész, majd a háború alatt katonalelkész egy kórházvonaton. Rövid szemináriumi szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak 1918-tól 1941-ig, püspöki kinevezéséig. Működése három fő területre terjedt ki: a hitéletre, a karitatív munkára és a magyar társadalom keresztény szellemű átformálására. Egyházközségi lapot indított, népmissziókat szervezett. Vallotta, hogy szociálisan szolgáló egyházat kell létrehozni, de ez csak a hit erősítése által érhető el. Legfőbb törekvése a szeretetre való nevelés volt.
Gyulai plébánosként 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, mikor a román katonák túszszedő akciója után az elfogott gyulai polgárok ügyében, - többedmagával - kieszközölte a túszok szabadon bocsátását. Két évtizedes gyulai munkássága alatt kiérdemelte a szegények plébánosa címet. Gondoskodott a szegény gyerekek taníttatásáról, tandíjukról, ruházkodásukról. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak. Felkarolta a munkás ifjúságot és sokat tett a művelődésért is.Támogatta a katolikus megújulási mozgalmakat, meghonosította Gyulán a szociális miszsziós és az egri ferences szegénygondozó nővéreket. Egyházközségi lapot indított, népmissziót és zarándoklatokat szervezett.
A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott.
Püspöki székét 1941. március 2-án foglalta el. Működésére rányomta bélyegét a háború réme. Bár nagyon sokat tett az ifjúság valláserkölcsi nevelése érdekében - népfőiskolát alapított a falusi ifjúság számára - a szegények ügyét itt is szívügyének tekintette. Nevét mégis főként az igazságtalanul üldözöttek védelmében végzett tevékenységével örökítette meg. Saját biztonságát is kockáztatta az erőszakos törekvésekkel szemben, mindent elkövetett az üldözöttekért. Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit befogadott és sok százan találtak menedéket a Püspökvárban. Számítva a brutalitás veszélyére, kijelentette: "Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét". Ez hamarosan be is következett.
1945. március 30-án, nagypénteken, a Győrt megszálló részeg orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el akartak vinni, ő pedig ellenállt, és életével akadályozta meg, hogy nyájának baja essék. A katona előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek és senkinek sem lett bántódása. Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleum lámpa fényénél műtötték meg. Április 2-án, húsvéthétfőn hajnali 1 órakor, belehalt sérüléseibe. Halálos ágyán is hazájára és népére gondolt, utolsó szavai:
"Felajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért! Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve bízom benned! Amen.
Testét ideiglenesen a Kármelita templom kriptájába temették. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert - mint írta - a püspök szent volt. Közben elkészült a vörös márvány szarkofág, Boldogfai Farkas alkotása. 1948. november 24-re volt kitűzve testének ünnepélyes felhozatala a Kármelita templom kriptájából. Az ezt megelőző napon azonban a város és a rendőrség írásban megtiltotta a felhozatalt. Csak 1986. május 23-án lehetett a vértanú püspök testét méltó sírhelyére temetni.
A szarkofágot Mattiony Eszter hímeskő alkotása veszi körül a falon. A Jó Pásztort ábrázolja, aki életét adta
juhaiért és két jelképes alak a babérkoszorúval, a vértanúság jelképével és a liliommal, a női ártatlanság
jelképével, aminek a védelmére adta életét.
Izrael államtól a Világ Igaza elismerésben részesült.
A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola 2000. január 1-jétől felvette Apor Vilmos vértanú püspök nevét, mivel egyházi tulajdonba kerülése után nevelési elvei nagyon közel állnak a főpap szellemiségéhez (a főiskola egy tűzeset miatt 2004-ben Vácra költözött). Azóta számtalan más katolikus intézmény is felvette a vértanú püspök nevét.
Apor Vilmos boldoggá avatási eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel kellett függeszteni és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az ún. poziciót - amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza - díszkötésben nyújtották át a Szentatyának győri látogatása alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál imádkozott. II. János Pál pápa 1997. november 9-én a római Szent Péter téren avatta boldogá, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson.
Hivatalos egyházi emléknapja május 23-án van, vagyis a végső nyughelyére helyezés évfordulóján. Dr. Pápai Lajos megyéspüspök kinevezte a szentté avatási eljárás posztulátorát. Ezzel kezdetét vette a szentté avatási eljárás.
Forrás: magyarmuzeum.org; gyor.egyhazmegye.hu; wikipedia.org; katolikusradio.hu; hittansuli.hu; mult-kor.hu