Január 17. - Alpár Ignác születésnapja - 1855

A magyar építészet legtermékenyebb időszakának, az elmúlt századforduló késő historizmusának egyik kiemelkedő építésze 1855. január 17-én született a Józsefvárosban, stájer eredetű iparoscsaládban. Apja Schöckl Mátyás már Pesten asztalosmester, üzeme a kor legnagyobb építkezéseihez dolgozott. Anyja Eisele Mária Württenbergből idetelepült iparoscsalád leszármazottja. Ignác még Schöckl néven a belvárosi főreáliskola elvégzése után elszegődött kőműves inasnak és 1873-ban szerzett szabaduló levelet.

Hauszmann Alajos irodájába került, akinek bíztatására 1874-től Berlinben az Építészeti Akadémián folytatta tanulmányait az antik hagyományokra épülő neoreneszánsz irányzat szellemében. Az akadémia befejezése után berlini építészirodákban dolgozott. 1880-ban elnyerte a Schinkel érmet. Ez évben magyarosította nevét Alpárra. Itáliai tanulmányútjáról Hauszmann meghívta a budapesti Műegyetemre tanársegédnek.

1881-1888 között tanított a díszépítéstan tanszéken. Közben sokat pályázott. 1883-ban házasságot kötött Orth Antoniával, egy aradi kereskedő leányával. Már 1883-ban elnyerte a herkulesfürdői Szapáry fürdőház megtervezését, s ezt követték a megszaporodó erdélyi megbízások. Műveinek jelentős hányada így Erdélyben található, ahol különösen vármegyeházái és templomtervezései emelhetők ki.

1888-ban önálló tervezőirodát nyitott, először a Teréz körút 7-ben, majd 1891-től az Almássy tér 11. szám alatt felépült saját lakó- és irodaépületében. A jó szervező képességű, menedzser típusú építész hamarosan korának egyik vezéregyéniségévé vált, irodája prosperált. Számos jelentős középület tervezését sikerült megszereznie: 35 pályázatból 22-t. Összesen 130 jelentős épület fűződik nevéhez.

Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával, a később újra felépített városligeti Vajdahunyadvárral érte el.

1900-1914 között legfontosabb művei a bankok voltak, melyek a budapesti városképben (Szabadság tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Roosevelt tér) máig meghatározó szerepet játszanak, mint a Nemzeti Bank és a TV-székház, az Értéktőzsde, a mai Pénzügyminisztérium és Belügyminisztérium.

Az első sikeres banktervezése a mai Roosevelt téren álló Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár palotájának belső tereit ólomüvegablakokkal különleges plasztikus üvegtéglákból épített acélvázas bevilágító tetővel tette barátságossá. Az általa tervezett Magyar Nemzeti Bank épülete 1905-re épült fel a Szabadság téren. Vele szemben a Tőzsdepalota monumentális homlokzata uralja a teret. A József nádor téren álló Magyar Általános Hitelbank (ma: Pénzügyminisztérium) palotája a többi bank épületéhez képest vidámabb, franciás neoreneszánsz hatású. Belső tereit pompás faburkolatok, frízek, ólomüvegablakok teszik hangulatossá. Az eddig felsoroltakon kívül néhány, egyéb funkciójú tervezése is megemlíthető, mint a temesvári Postapalota, a nyíregyházi Corona Szálló. .

Épületei a Történelmi-Magyarország egész területén megtalálhatók - megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda - mintegy másfélszáz alkotás. Erdélyben a herkulesfürdői Szapáry-fürdőházat és még két fürdőépületet, a Nagyvárad melletti Félix-fürdő és Püspökfürdő, illetve a felvidéki Pöstyén fürdőépületeit is ő tervezte. Alpár kapta meg a segesvári, a dicsőszentmártoni és a dévai, azután a nagyenyedi, a nyíregyházi és a kolozsvári megyeháza tervezését. Valamennyi megyeháza reprezentatív, neoreneszánsz karakterű volt, külső homlokzatán és belső dísztereiben egyaránt, kivéve a nagyenyedit, amelyik a felvidéki pártázatos reneszánsz formajegyeit tükrözte. Hét erdélyi és egy délvidéki templomot is tervezett. Az első világháború után a trianoni békediktátummal Magyarország területe az egyharmadára csökkent, így Alpár számos épülete az új határokon kívülre került, ami nagy keserűséggel töltötte el.

Élete során számtalan tanulmányutat tett külföldön, beutazta szinte egész Európát, többször járt Olaszországban, Németországban, Egyiptomban. Építészként máig példaadóan rendkívüli fontosságot tulajdonított a közreműködő vállalkozó iparosok, társművészeti alkotók, különösen a szobrászok és iparművészek szorosan együttdolgozó, összeszokott gárdájának. Évtizedeken át elnöke volt a Steindl céh-nek, mely az építkezésekhez kapcsolódó művészek, szakemberek és vállalkozók találkozó helye volt. A céhtagok közül Maróti Géza, Moiret Ödön, Markup Béla, Telcs Ede, Róth Miksa, Jungfer József gyakran dolgozott Alpár épületein.

A sikeres építész hetvenedik születésnapján nagy ünnepség keretében helyezték el domborműves portréját a városligeti Vajdahunyadvár falán. Felesége halála után 1918-ban házasságot kötött Csesznák Ilonával. 1928. április 27-én amerikai útjáról hazatérőben, Svájcban halt meg. A Vajdahunyadvárban ravatalozták fel, és innen kísérte a díszmenet a Kerepesi temetőbe. 1930-ban állították fel a Telcs Ede által készített szobrát, amely középkori céhmesteri öltözetben ábrázolja, amint városligeti alkotását nézi.