A SZERETET HATALMA

A decemberi sötét és hosszú esték otthon marasztalják az embereket. Milyen szép az, ha megtölti az otthont a kályha melege és egységben a család. Lehetetlen szavakkal kifejezni ennek örömét. Nehéz jól ábrázolni az igazi, mély emberi örömöket, amit csak a másokkal való szoros közösségben lehet megélni. Sajnos nem mindenkinek adatik ez, mert „üres a ház”, mert „senki se vár”, „mert elkoptunk és megkeményedtünk.” Karácsonykor sok ember örül, de nagyon sok ember jobban szenved, mint máskor. A fájdalom és a boldogság is ugyanazt jelenti: szeretetre születtünk. Ha elvész a szeretet, hiába születtünk.

József Attila - nem sokkal tragikus halála előtt - kimondta és leírta fájdalmát:

Nem emel föl már senki sem,
Belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
Hogy ne legyek kegyetlen árva. … Tudod, szívem mily kisgyerek -
ne viszonozd tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
Hisz gondjaid magamra vettem,
Az árnyékvilág árkain
most már Te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
Mielőtt magam feláldoznám.

Karácsony éjszakáján megnyílt az ég az egész emberiségnek. Lejött a Mindenható, elhagyva égi otthonát, hogy egy istállóban emberré szülessen, hogy egy szégyenfán elárultan és megtagadva haljon meg.

Ha Jézus csak egy ember lett volna és nem Isten Fia, akkor mondhatnánk, hogy „szerencsétlen” volt, aki mindenkivel jót tett, de magát képtelen volt megvédeni. Mindenkit önzetlenül szeretett még akkor is, ha csak gyűlölet és megvetés volt a viszonzás. Ma már nem beszélne róla senki…

Ő azonban a valóságos Isten, aki értünk elhagyta a Mennyország felfoghatatlan szépségét és gazdagságát. Szegénnyé tette magát, a legvégső kiüresítésig és eszköztelenségig ment.

Azért hogy, felkeresse és haza vigye az elveszett József Attilát, aki a sínek között halt meg. És azért, hogy haza vigye azokat is, akiket megszámolni sem lehet, akik elvesztek, mert senki sem szerette őket, de Isten jól ismeri őket és minden szál hajukat számon tartotta…

Egyedül Ő menthet meg. Amit megérintett, amit kézbe vett, az átalakult. Ő tette az istállót mennyországgá, a szenvedés és a halál eszközét az élet fájává. Ő adott békét, reményt és életet a haldokló rablógyilkosnak, mert Ő megváltoztathatja a legromlottabb szívet is.

Eljött, hogy szegénysége által meggazdagodjunk és halála által életet kapjunk.

Megígérte, hogy velünk marad az idők végéig és senkit sem hagy cserben, aki hozzá fordul.

Megígérte azt is, hogy - amint karácsony éjszakáján emberi szívébe zárva hozta a mennyországot a földre - lesz egy nap, amikor kinyilvánítja teljes Isteni hatalmát, (= Szeretet és az Igazság hatalmát.). Akkor újjá teremt mindent és benépesíti az új eget és az új földet. Jel 21,4

Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.”

Akkor együtt leszünk az Atya házában. Ez egy örökké tartó öröm, amit már nem veszíthetünk el soha: igazi közösségi boldogság lesz: Olyan amit mindenki keres, karácsonykor még jobban, mint máskor…

Minden kedves magyaralmási lakósnak kívánom, hogy megértse és lelkébe fogadja az angyalok karácsony éjszakáján felhangzott énekét és annak az éjszakának öröme maradandó legyen.

Lk 2,13-14

Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”