Húsvéti elmélkedés

Az első húsvét történetét olvashatjuk a Bibliában, a Kivonulások könyvében.

Az Egyiptomban raboskodó hébereket már annyira tönkre tette a rabszolga élet, hogy elvesztették Istenükbe vetet hitüket, elfelejtették az Ábrahámnak és Jákobnak adott ígéreteket, azt sem tudták, hogy hívják Istent. Elvesztették összetartozásukat, nemzeti tudatukat, nem alkottak népet, csak egy könnyen kordában tartható hatalmas rabszolgatömeg voltak. Eszükbe sem jutott a szabadság gondolata, csak a húsos fazék, a póré hagyma és a haszonállati szinten való vegetálás kellékei jártak a fejükben. Közben a mindennapi veszekedések és feljelentgetések őrölték őket.

Ilyen állapotban voltak, mikor Isten lehajolt hozzájuk és felébresztve lelküket, majd a fárasztó és küzdelmes szabadság útjára vezette őket.

Az egyiptomiak számára az első húsvét, a kivonulás éjszakája egy rettenetes idő mert nem volt olyan ház, melyet elkerült volna a pusztító angyal. Minden elsőszülött fiúgyermeknek meg kellett halni, mert a fáraó is megöletett minden izraelita fiúgyermeket.

Rettenetes volt a szabaduló és kivonuló izraeliták számára is:

Súlyos csapások és félelmetes események között vonultak. Vörös tengeren át és a pusztaságon, ahol nincs élet, mert nincs víz és nincs ennivaló, egyedül Isten volt velük. Ez a vándorlás 40 évig tartott. Mégis életben maradtak, célhoz értek. Csak azok vesztek el, akik nem hittek és nem engedelmeskedtek, akik még a pusztában is az aranyborjút imádták.

Mindez csak előképe volt az egész emberiség szabadulásának egy még rosszabb és reménytelenebb fogságból.

Mi ez a fogság? Miféle rabszolgaság?

A bűnök foglyai vagyunk. A magunk és mások bűneié. Ezek láncot alkotnak, mert egyik vonja maga után a másikat és megkötözik a lelket, a szellemet megnyomorítják, tönkre teszik a személyiséget. Eltompítják a szív és az értelem látását, vagy teljesen elvakítanak. Elveszik az ember szabadságát és a szenvedélyeinek, tévelygéseinek rabszolgaságába döntik.

Az erkölcsi rend tudatos lerombolásával, hagyományaik és vallásuk elsorvasztásával lehet egész népeket és birodalmakat rabszolga sorba dönteni, gyarmatosítani… S ha már eléggé lesüllyedtek, jöhet a piac, ahol minden eladó. Jöhet a felvásárlás és a kivásárlás, jöhetnek azok az idők, amikor gyermekek feje fölül iskolát és szanatóriumot, betegek feje fölül kórházakat adnak el, mert sem gyerekre, sem betegekre nincs szükség. (Nincs rajtuk gyors haszon)

Ki ez a körmönfont rabszolgatartó fáraó, aki kiveti hálóját az egész emberiségre? A sátán, akit az Evangélium e világ fejedelmének nevez. Róla írja szt: János evangélista:

Jn 8,44 A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

Ki az, aki feltárja hazugságait és csalásait, szétszakítja hálóját és megtöri hatalmát? Az Úr Jézus Krisztus, akit az Atya küldött a mi szabadításunkra. Amikor szenvedésére készült, már tudta, hogy elkezdődött az emberiség szabadulása.

Jn 12,31-32 "Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok."

Jézus halálával megtörte a halál uralmát. Lelke leszállt a poklokra, vagyis a múlt mélységeibe és felkereste a foglyokat. A feledés és az enyészet foglyait…

1Pét 3,19 Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik.

Milyen hírt? A bűnök eltörlésének, a sebek begyógyításának, az örök életre való feltámadás és az üdvösség hírét. Mert Isten Fia azért lett emberré, hogy velünk együtt meghalva, mi vele együtt feltámadhassunk és üdvözülhessünk.

Ez a mi húsvétunk, ezt ünnepeljük 2009 április 12-én.

Az idei húsvét alkalmával mélyebben el kellene gondolkoznunk jelenlegi állapotunkon. Vegyük észre a párhuzamot az egyiptomi szolgaság és a mai idők rabszolgasága között. Senkit ne tévesszen meg az, hogy szabadságot, demokráciát emlegetnek, miközben tönkre mennek körülöttünk azok, akiket szeretünk és mi is tehetetlenül őrlődünk.

Gal 5,1
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.

1Jn 3,1-2
Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

Ez pedig az igazi szabadság és az élet beteljesülése lesz.