Advent utolsó vasárnapjára

Izaiás könyvéből olvassuk ezen napon:

Azokban a napokban:
Így szólt az Úr Acház királyhoz: "Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtôl, akár az alvilág mélységeibôl, akár felülrôl a magasból."

De Acház így válaszolt: "Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat."
Erre Izajás próféta azt mondta: "Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten."

Isten a próféta által a hitetlen királynak a remény jelét ajánlja fel, amikor a várost és a népet az ellenség fenyegeti. Az üdvtörténeti előkép betű szerinti tartalma az, hogy a Dávid házából való királyi házban gyermek születik, s ezzel Isten biztosítja a jövőt, és kimutatja hűségét a Dávidnak adott ígérethez. A távolabbi értelem messiási: Dávid házában a szűz fiat szül, akit Isten Fiának fognak mondani, a Messiást, aki megszabadít minket, aki Emmánuel: velünk lakó Isten…

Acház félt jelet kérni. Hátha az kedvezőtlen, tragikus jel? Inkább a saját politikai elképzeléséhez ragaszkodott, földiekben bízott. Inkább bízott magában, mint Istenben…
Biztos tudta, hogy nem áll jól a szénája Isten előtt, de Isten nem jóságunktól függően jó, hanem Ő a legfőbb jó, minden jó, az egyedül jó. Az Ő szeretet-terveit nem befolyásolja a király hitetlensége: amikor eljön az ideje, a Fiúisten ember lesz, megszületik a Megváltó.

Az evangéliumban a következőt olvassuk:

Jézus Krisztus születése így történt:
Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: "Velünk az Isten". Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

József félelme más. Nem hitetlenségből, éppen Isten iránti tiszteletéből és az ismeretlen titok előtti meghódolásból fakad. Úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
Igaz voltában a jóság és tapintat is benne foglaltatott, nem akarta megszégyeníteni jegyesét, még kevésbé megbosszulni Márián, ami történt. Az angyal így szólt: Ne félj magadhoz venni Máriát! És József házába fogadta. János apostol is házába fogadta Máriát Jézus kereszthalála és feltámadása után.

Mi se féljünk magunkhoz venni Máriát! Vágyik erre, hisz a kereszt alatt mindenkit fiává és leányává fogadott. Lehet, hogy odaadjuk neki magunkat, felajánljuk neki a szívünket, oltalmát kérjük, de mi is házunkba fogadjuk-e Őt? Ő a nagyobb, miért lenne erre szükség, hogy befogadjuk? Maga a Fiúisten is Mária házába, méhébe zárta be magát, hogy gyermekként közénk lépjen. Mária vágyódik is arra, hogy házunkba fogadjuk, beengedjük az életünkbe.
Félünk tőle? Lehet, hogy átrendezi a lakást, meg beleszól a napomba? Lehet, hogy lesz elképzelése rólam. Mária erős és határozott asszony, amire megkérem, biztos megteszi. Például megmutatja, hol van kosz, mit dobjak ki és merre menjek, kinek adjak, amire szüksége van, mivel töltsem el az időt. De nem teszi ezt akaratom ellenére. Mária mindig kér és megköszön, nem erőltet ránk semmit.

Máriával Jézust is befogadjuk. Házunkban hozza világra Őt. Hiányzik az életünkből Jézus? Mária a szívünkbe adja.

Jézussal: velünk az Isten. Kérjük ezt, hisz mi adna békét, szeretetet, egyetértést más, mint Istennel lenni? Ha Ő nincs velünk, a sötétség birodalma leszünk. Nincs köztes megoldás.

"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.
Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is."( Mt 12.43-45)

Amit nem tölt be Isten, betölti a gonosz lélek.

Miért ilyen a világ? Elhatalmasodott a bűn. De ahol sok a bűn, ott az Isten megszentelő és segítő szeretete is túlárad, csak fogadjam be.

A világ általunk fog változni! Hozzuk a világba Krisztust, hogy megszabaduljunk a gonosztól, és velünk legyen Isten.

2010. Advent 4. vasárnapján

Szendrei Mihály
diakónus